Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A teljesség érzéke
ményeket képzeletettem el velük, olyan belső monológokat igyekeztem életrekelteni bennük, amelyek az egész jelenetnek bizonyos csataképszerüséget adhattak. A második példás Az utolsó jelenetet az irodából a járási bizottság előtti térre helyeztük át. Ebben a jelenetben az emberek győztesen térnek vissza és a járási bizottság hősi halált halt elnökének holttestét hozzák magukkal. A darab szerzője azért egyezett bele ebbe a megoldásba, mert egyetértett vele, hogy ez az áthelyezés a zárójelenet szövege és a drámai helyzet alapján teljes mértékben indokolt, sőt szükséges. Éjszaka van, már csaknem hajnalodik. Hóförgetek söpör végig a szinen. A közeli harc moraját halljuk. Azzal, hogy a színdarab záró jelenetét a tág.-.s orosz tájba helyeztük, lehetőségeket teremtettünk egy sokkal nagyobb méretű népi tömegjelenet kialakítására. Ebben a hangbei lieg gazdag, de csaknem pantomimszerü jelenetben két téma került összeütközésbe; a győzelem patetikus témája és a hős halálának tragikus témája. Természetesen ez a két téma egybeszövődött. Ismeretes, hogy a festők a megtervezett kép témájától és tartalmától függően választják meg az ábrázolás módját, a festőanyagot. Az egyik témát olajfestékkel festik meg durvaszövésü vásznon, a másik témához fedőfestéket és kartont használnak, de vannak olyan témák, amelyek kidolgozásánál ezek az anyagok alkalmatlanok, a festési mód mesterkéltnek tűnnék. A készülő előadáson gondolkodva, a rendezőnek Is meg kell határoznia a színészi alakítás jellegét, az emberek viszonyának természetét, a tempó-ritmust, a játékképek sajátos térbeliségét, a diszletmegoldások alapelveit. Ezek a kérdések kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz és fontosak a rendező, a szinész számára. De nemcsak a drámai alkotás- 124 -
