Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A teljesség érzéke

kitó színész természetesen fokozott mértékben felelős a kép állandóan növekvő feszültségéért.Ha a színész az egyes jeleneteket kiszakítja az elnök munkaideje során felmerülő összes feladat együttes megoldásának szükségességéből, ha az egyes feladatokat nem a járási pártbizottság elnöke előtt álló összes feladat részeinek tekinti, akkor megszakad az állandóan fejlődő események lánca, és a jeleneteket - bármilyen élethüek legyenek is majd azok - a néző különálló egységekként fogja majd fel. Minden valószerü lesz részleteiben, önmagában, de hamissá és valószinütlenné válik majd az események összefüggő láncolatában.

így is volt ez a próbákon; minden elbágyadt a színpadon, sünikor a színész nem érzékelte az egészet.Syakran előfordult, hogy a színészek nem élték bele magukat a feltételezett körülmények sajátosságaiba, nem képzelték el pontosan a helyzetet, úgy játszottak, hogy gondolataikban nem volt meg semmi azokból a nyomasztó érzésekből, amelyeknek el kellett volna őket tölteniük: kenyeret kellett szerezni a front száméra, szállást kell szerezni a Penzából érkezett, vagonban lakó háromszáz munkás számára.

He az elnök a pártba beiratkozni akaró kispolgáraszszonnyal ezektől a gondoktól függetlenül beszélgetne, akkor "elterpeszkedne" a jelenetben. Ha a kispolgárasszony szórakoztatná, ha feloldódnék, ha a lelkiállapota megváltoznék, akkor a színpadon minden valószínűtlen lenne. Sztanyiszlavszkij az ilyesmit "rövidtávú játéknak" nevezi. Minden szó, minden mozdulat, minden szünet nagyjelentőségűvé és lendületessé válik, ha a legfontosabb események és az átfogó cselekvés perspektívájának érzékeléséből születik.

Nagy szerepe van itt a különböző feltételezett körülményeknek, és nagyon fontos, hogy a különböző körülményeket helyesen értékeljük. És itt gondolatban kanyarodjunk csak vissza az Orkán érzelmi magjához.

Mit tett hozzá ehhez a képhez a ml munkánk?- 121 -