Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A tömörség a tehetség édestestvére

A színész és a rendező művészi nyelvében a tisztázottság, az egyszerűség és a tiplkusság elmulhatatlanul szükséges tulajdonságok.

Fedotovnak, a nagyszerű festőnek özvegyasszony című képéről egyszer valaki Így mondott dicséretet: "Milyen egyszerű önnél ez a szép fa". A festő pedig Így válaszolt: "Egyszerű, igen, hisz száz modellről rajzoltam".

A színpadi művészet befejezett alkotásai is ugyanilyen egyszerűen hatnak.

Ugyanilyen buzgalommal kereste Hmeljov is a pontos, kifejező mozdulatokat, amikor Karenyin alakját, Rettenetes Ivánt vagy az Ellenségekben Szkrobotovot alakította.

A darab és a szerző arculaténak ilyen pontos eltalálását figyelhettük meg a Sirály, az Élő holttest, az Egy hőnap falun előadásaiban vagy a Lángoló szív egyes játékképeiben, amikor ezeket a darabokat Sztanylszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko rendezte.

Bőkezűen, rengeteg anyaggal dolgoztak. Sok mindent halmoztak fel, mert azt akarták, hogy ebből a sok mindenből a végén jól ki tudják választani mindazt, ami fontos, ami helyes, ami lényeges.

Csisztyakov2'/, a nagyszerű művész-pedagógus azt szokta volt mondani: "Rajzolni nem úgy kell,mintha összeadnánk, hanem úgy, mintha kivonnánk".

A rendezői művészet törvényszerűségei teljes egészében megerősítik ezt a szabályt.A rendezőnek az előadás felépítése során úgy kell haladnia célja felé, hogy a felhalmozott anyag nagy tömegéből-szigoru Ítélőképességgel bírálva el mindent - kiválogatja a legfontosabbat. "Kivon" a készülő előadásból mindent, ami fölösleges, ami véletlen, ami az előadás lényegét elhomályosithatja.

Pavel Csisztyakov /1832-1919/ Orosz arckép- és csataképfestő, kiváló pedagógus.- 109 -