Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A tömörség a tehetség édestestvére

Ha Puskinhoz fordulunk példáért, nála is ugyanezt láthatjuk. "x/

A mi rendezői művészetünkben a kifejezőeszközök tömörsége és gazdagásossága legalább ilyen mértékben kötelező. A rendezésben az eszmék művészi kifejezői azok a színpadi alakok, amelyeket a színész és a rendező művészi azonosulása, egyes jelenetek játékképei, egyes jelenetek tempó-ritmusa, egyes képek atmoszférája hoz létre.

Minden olyan szín vagy művészi részlet, amelyik visszhangra talál a néző szivében, az előadás tartalmának «gy-egy mozzanatát, a mű eszmei tartalmának egy részét fejezi ki. Ha az egyes részletek vagy egyes művészi eszközök nincsenek kapcsolatban a művészi alkotás alapeszméjével, akkor ez az előadás művészi színvonalának épp úgy kárára válik, mint ahogyan árt a tartalmi egységnek is.

Igen gyakran a rendező nehézkessé teszi az előadást azzal, hogy a darab alapeszméjéhez nem illő tömegjelenetek és némajátékok beiktatásával elvonja a nézők figyelmét a darab mondanivalójától.

Bármilyen technikai tökéllyel dolgozzák is ki az előadásban a táncokat, a dalokat, a verekedéseket, bármennyire igyekszik is a rendező ezekkel a részletekkel rendezői képességeit bizonyítani, ha a különböző részletek nincsenek kapcsolatban a színdarab átfogó cselekvésével, következésképpen az előadás főfeladatával, akkor nem a rendező tehetségét, hanem éppen ellenkezőleg a rendező tehetetlenségét bizonyítják; világosan feltárják azt a tényt, hogy a rendező az előadás részleteit képtelen alárendelni az előadás alapeszméjének.

Ha a rendezőt a darab lényegéből fakadó világos rendezői elgondolások vezetik, akkor mindaz, amit a színpadon

/ Csernisevszkij: Esztétikai és irodalmi kritikái. Gyűjtemény. állami Szépirodalmi Könyvkiadó; Moszkva-Leningrád. I95I. 148. oldal, /oroszul/- 106 -