Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Saját darabjaimhoz

BERGASSE /nyomatékkai/: Nem ajánlom,Pierre, hogy megmérkőzz ezzel az uj ellenféllel. Inkább azt tanácsolom, mégpedig nyomatékosan, hogy hallgass, és légy azon, hogy a leheti leggyorsabban elfelejtsenek.

BEAUMARCHAIS /felnevet/: Elfelejtsenek - engem?!

BERGASSE /az ajtóhoz megy és még egyszer megfordul/: Isten veled, Pierre!

Igaz, Beaumarchais még felágaskodik bukása ellen,nagy tehetsége ösztökéli rá. Menekülése előtt az emlékezés egy tűnődi perce rohanja meg. "Michèle egyszer azt mondta: Az ember nem bújhat bele egyszerre darabjának több szereplőjébe. A legjobbikba kell belebujnla! Az egy Figaro... az ifjúságom; Almaviva gróf... mintha mostanra valahogy hozzáöregedtem volna. Dehát nem lehetne mind a kettő együtt? Miért ne?!"

Nem, nem lehet! A számítás hibás! és semmiféle rabulisztika, semmiféle nagyság nem mentheti meg a bukástól a költőt, aki elárulta a maga és az ember ügyét - legyen az Beaumarchais vagy Knut Hamsun*^ vagy bármily másod- vagy harmadrendű csillag és csillagocskc.

A tehetség,amelyet a költő utravalóul kapott az életre, nagy és szent dolog. Leo-iardotól és más nagyoktól azt tudtuk meg, hogy a lángész mindenekfölött szorgalom. Tolsztojtól Zolán át Jack Londonig az állt az Íróasztal fölött: Nulla dies sine linea! Ez igaz, de mégis csak fél igazság, amely ugyanakkor kifejezi e férfiak mélységes szerénységet is. Az igazság másik fele az, hogy tehetség nélkül a legszorgalmasabb fáradozás is terméketlen marad, és

/ Knut Hamsun /1859-1952/ rendkívüli tehetségű norvég Író, aki a hitleri fasisztákkal paktálva átment az embertelenség táborába és saját népétől elitéIve, magányosan halt meg. - /A német szerkesztőség jegyzete/- 96 -