Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

III. rész: A színházon túl. A népi ünnepségek. Általános következtetések

Bzeket az Ünnepségeket már Rousseau is szorgalmazta. Miután szenvedélyesen bírálja a színházat, felkiált: "Hogyan! így hát a köztársaságnak nincs szüksége semmiféle színjátékra? Ellenkezőleg; nagyon Is sokra van szüksége. A köztársaságban születnek s annak ölében tündökölnek a legünneplbb fénnyel... Voltak már különféle nyilvános ünnepségeink; minél inkább szaporítjuk számukat, annál nagyobb lesz örömem. De ne fogadjuk el azokat a zártkörű színjátékokat, amelyek bánatosan toboroznak össze kisszámú embert valamilyen sötét odúba; amelyek tétlen csendre kényszerítik megfélemlített és mozdulatlan nézőiket... Nem, népem, ezek nem a te ünnepeid. Szabad ég alatt, a friss levegőben kell összegyűlnötök... Dehát mi lesz e színjátékok tárgya? Mit mutatnak be ezeken? Ha úgy tetszik, akár semmit is. ültessetek valamely szabad térség közepébe egy virággal koszoruzott karót, gyüjtsétek köré a népet és kész az ünnepség. Vagy legyetek még bátrabbak: tegyétek a színjáték tárgyává a nézőket, tegyétek színészekké őket magukat; érjétek el, hogy ki-ki önmagát lássa és azeresse a többiben, hogy egységük tökéletesebbé váljék."

És emlékeztet a Plutarkhosz által leírt spártai Unnepságekre :

"Három*csoportban táncolt a nép, korkülönbeég szerint; és minden egyes csoport dallal kisérte a maga táncát. Elsőnek az aggok csoportja kezdte, a következő strófával:

A mi lelkűnkben ált rág Az ifjú tűz, merészség.

Azután a férfiak következtek, akik fegyverüket ütemesen csörgetve Így énekeltek:

Most mirajtunk van a aor,

Bátran, ha kell, mindenkor.

Végül a gyermekek zárták be az éneket, teli tüdőből felelve nekik:

S nemsokára jövünk mi,

Népünk legjobb hősei."- 79 -