Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

vargását, azzal a gazdag képzelettel, amelyről Vinci beszél, mikor azt javasolja tanítványainak: figyeljék a falak hasadékait, a tűzhely hamuját, a felhőket, a sarat, hallgassák a harangok zúgását, és megtalálják benne a legcsodásabb leleményeket csakúgy, mint a dolgok végtelenségét." Az élet mindenkié, csak kevesen tudják birtokukba venni.

4. A történelmi eposz

Van egy másik mUfaj is, amelynek földje még frissen őrzi a költők leghatalmaeabbikának,Shakespeare-nek lépteit: a nemzeti eposz, amelyet a IV. Henrik és a III. Richard Írója fenségesen tudott művelni, János királytól VIII. Henrikig, a rózsa-háborúk viharjai és ázincourt fanfárzengése közepette.

A nemzeti eposz a ml számunkra merőben uj műfaj. A ml drámaíróink elhanyagolták a francia nép drámáját. Pedig valóságos kincsesháza ez a szenvedélyeknek, amelyet fel kellene tárni a művészek és a tömeg előtt; hiszen mindketten vagy egyáltalán nem ismerik vagy félreismerik. Hóma óta tán a mi népűnknek van a leghősibb történelme. Semmi, ami emberi, nem idegen tőle. Attilától Napóleonig, a katalaunumi mezőktől Waterlooig, a keresztesháboruktól a konventig a világ sorsa dőlt el földjén. Surópa szive dobogott királyaiban, gondolkodóiban, forradalmáraiban. És bármily nagy volt is e nép a szellem minden területén, nagy volt mindenek fölött a tettben. A tett volt az ő 1ngmagasztosabb alkotása, az ő színpada, az ő eposza. Amiről mások álmodoztak, ő megvalósította. Nem irt egy Iliászt, hanem átélt legalább tizet: Nagy Károlyét, a normannokét, Bouillon Gottfriedót, Szent Lajosét, az Orléans-i Szűzét, a korzikai Nagy Sándorét, a komműnét és még napjainkban is az afrikai eposzt. Hősei több fenségeset alkottak, mint költői. Tet- 66 -