Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

fedezetik a népi Bzinház alapvető törvényét le. Nevetni és eirni, elseórakozn: a betéteken, szemlélni a rosszat azzal

a biztos tudattal, hogy a győztes a Jó lesz és véglil, igazi színjátékot kapni a pénzünkért - ez felel meg a négy fő igénynek: változatos érzelmek. igazi realizmus, egyszer’.: erkölcsi tanulság és kölcsönös üzleti tisztesség. Ezeket az igényeket hozza magával a nép, miután jegyét bemutatta a jegyszedőknek, és erre gondoljon minden drámairó, ha "népi ezinhézat" akar csinálni. Azaz legyen gondja:

1. A változatos érzelmekre, A népi közönség a színházban "érezni" akar és nem "okulni"; mivel érzelmeinek teljesen átadja magát, változatos érzelmeket követel: az állandó szomorúság vagy az állandó vidámság túlságosan megfeszítené szellemét. A könnyek elól a nevetésben, a nevetés elől a könnyekben keres pihenést.

2. Az igazi realizmusra. Ez vagy az a melodráma egyebek közt annak köszönheti sikerét, hogy valamely jólismert valóságos környezet: kocsma, zálogház, piac etb. alapos rekonstruálása a közönségben a pontosság illúzióját kelti.

3. Az egyszerű erkölcsi tanulságra, A népi közönség, nem naivitásból, hanem egészségénél fogva igényli, hogy a színházban látottak visszhangozzák "a mindnyájunk lelke mélyén rejlő bensőséges hitet: a Jó végül győzelmet arat". Ez a hit pedig teljesen jogos; egyik szükséges lendítőereje az életnek, és a haladás alaptörvénye.

4. Az üzleti tisztességre: "mert valóban tisztesség kérdése, hogy az igazgatók és a szerzők ne lopják meg a közönséget; márpedig lopás az, ha négy órán át bezárva tartják és ebből színjátékot csak egy és háromnegyed 6v*n át lát"; a nép azért jön a színházba, hogy a darabot lássa, nem pedig, mint az elit, hogy a közönséget; azért jön, hogy tragikus indulatokat éljen át, nem pedig, hogy ruháját mutogassa, pletykáljon és flörtöljön.

Vajon a kétfajta közönség közül melyik viseli Igazán szivén a művészetet? És vajon mi az, ami e szabályokban ne

64 -»