Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

e típus csak a nép körében lelhető fel; a nép egyszerűbb nálunk, de nem naivabb. A naivitás vagy rendkívül ritka természeti adottság, vagy - a bennünket érdekifi sajátos esetben - azoknak a jellemzője, akik nem szokták meg a szinházbajárást. Márpedig ml épp azt akarjuk, hogy a nép elsajátítsa ezt a szokást. Következésképp felesleges számolni naivitásával: az Ur 1903-as esztendejében a legnaivabb közönség még mindig az, amelyik minden este ott tolong bulvárjainkon, hogy bejusson valamelyik Capus-vigjátékho./*g/

Egyébiránt korántsem Üzenek én hadat a díszleteknek vagy a jelmezeknek; csak az őket Jellemző botrányos és felesleges luxusnak, amelyet egyetlen Jól szervezett társadalomnak sem lenne szabad eltűrnie és amellyel a művészetnek nincs mit kezdenie. A népi színházhoz nekem nem kell más, mint egy hatalmas színházterem, cirkusz - mint a Huyghenaterem - vagy gyülésterem - mint a Wagram-1erem; ha lehet, lejtősen ápitve, hogy mindenki jól láthasson; a mélyében pedig /cirkusz esetén középen/ magas és széles csupasz dobogó.

Végső soron tehát véleményem szerint az uj színháznak egyetlen szükséges feltétele van: nyíljon meg mind a színpad, mind a nézőtér a tömegek előtt, legyen alkalmas rá, hogy magába fogadhasson egy egész népet és e nép cselekedeteit. Minden egyéb ebből a feltételből fakad. Nyilvánvalóan szükséges, hogy ajtöbbezer néző előtt bemutatott darabok összhangban álljanak e nagy méretek optikájával és akusztikájával.

/46/ jQfped Capus /1858-1922/ korában igen sikeres, mára feledésbe merült vigjátékiró; szellemes, felszínes derűvel áthatott társasági vigjátékait áthatja a meggyőződés, hogy "minden rendbejön". - /A ford./- 57 -