Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

lehető legkevésbé népi és a lehető leginkább arisztokratikus gondolkodás bélyege. A legillusstrisabb példa rá Pran/29/

90 is de Curel Az oroszlán lakónál a cimü müve.'

lem beszélek itt a mai vígjátékokról. Kern, tehetségbe* nem szűkölködnek. De fonnyadt finomkodásukon, érzelgősségükön, romlottságukon megérzik a közönségük: a tétlen és elfajult burzsoázia, amelynek nincs már ereje sem a szeretőihez, sem a gyűlölethez, sem ahhoz, hogy Ítélkezzék, sem ahhoz, hogy bármit ie akarjon. Ex az iskola határozatlanul lebeg valahol a limonádé és a pornográfia kösött, hogy néha a kettőt valami émelyítő és együgyü keverékben egyesítse. Ez a színház soha nem képviselte a nemzetet; igazából kesztyűt vág a nemzet arcába. Emlékszem, micsoda felháborodás és megvetés tombolt bennem, amikor első párizsi tartózkodásom alkalmával felfedeztem a párizsi bulvárok művészetét. A felháborodás már elszállt belőlem; de a megvetés megmaradt. Ez a fajta színház hírnevével is csak becstelenséget hős ránk; bordélyháza egész Európának. Rothassza csak tovább, ha óhajtja, a maga kozmopolita vevőkörét, ez az ő dolga; es a hitvány elit meg tudja védeni magát, és ha lealjasodni van kedve, bizzuk rá; nem nagy kár érte. Szinte kedvem lenne azt mondani művészeinek, amit Timon mondott Phrynének és Timandrának; "Maradjatok csak mindig... azok, akik

^2^/ Prançoie de Curel /1854-1928/ a franoia polgári drámának korában igen kedvelt alakja; legszívesebben elvont, egyfajta különös szenvedélytől megszállt Jellemek lelki bonyodalmait festette. Sálitett müvét /Le Repas du lion. 1897/ a korabeli kritika szívesen értelmezte társadalmi drámának. - /A ford./

/3°/ A Jelenet az Athéni Tlmonból való, ahol Shakespeare a 1 valóban élt Phrynét,. a hires görög határát, Praxitelész és Apellesz Aphroditéinek legendás modelljét Timandrával egyetemben mint Alkibiadess szeretőjét lépteti fel; aekik támad szenvedélyes szavakkal a kiábrándult hős. - /A ford./- 35 -