Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

A vers nemcsak azért adja át gyorsabban mondanivalóját, mert ritmikus - a ritmus nyomatékos és szárnyaló erejével belőlünk vált ki gyorsabban érzelmeket -, hanem mert a szavak összefüggései mentesek a logikai kényszertől, "Zöld és sárga mélabu" igazából nem létezik és prózában nehezen tudnánk ezt a rövidítést elfogadtatni; ugyanerre a lányra inkább azt mondanék,hogy "lehangoltabbnak látszott, mint “azelőtt". A mai drámában pedig igy fejeznők ki magunkat: "Helénre az utóbbi időben nem lehet ráismerni; bántja talán valami?"

A - "babirkái nyakadon"-nak megfelelő - /A ford./« "paddling in your neck" sem teljesen logikus konstrukció. A kenu evezőjét szoktuk "mártogatni" /paddle/. Hasonlóképpen ujjúnkat is "mártogathatjuk" a tóba, noha a "pacskol" /plash/ vagy "pocskol" /splash/ szó megfelelőbb volna. Ha a képet át akarnók tenni prózába, meg kellene teremtenünk a logikai összefüggést is, valahogy igy: "Amint mellette feküdtem s lomhán jártattam ujjaim a tarkóján, eszembe Jutott egy nap a folyón, mikor ritmikuséin és lomhán mártogattam evezőimet egész ebédidőig; olyasféle volt ez a mozdulat is."

A vers nagyszerű ürügy rá,hogy átugorjuk az összefüggéseket, /Figyeljük meg, milyen szenvedélyesen tör előre a "babirkálás"-ról szóló passzus, olyan képeket zuditva a nézőre, mint a "püffedt", "büdös", "fene" és "babirkái", /A vers osodálatos eszköz arra is, hogy összefüggéseket teremtsen - kiszámíthatatlan, látszólag irracionális, ragyogóan intuitiv összefüggéseket./

Valójában a versbeli képalkotás összefüggései nem is annyira összefüggések,mint inkább összeütközések. Valószínűtlen és irreális szókapcsolások csapnak össze nagy csattanással, minden irányba szikrát hányva. T.S.Eliot igy Írj

"A sárga füst ormánya ablakunknak nyomul,

S az est minden zugában ott liheg..."- 95 -