Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

peknek nemcsak hogy rendkívül egyszerűekj ha versben találkoznánk velük, együgyünek tarthatnánk őket.

Valóban: a legjobb prózai képalkotásban van valami tudatos szürkítés,őszinte elismerése annak, hogy egy nyers és szűkszavú szövegbe tartozik:

"A nap úgy ragadt az éghez, akár egy vörös papírpecsét." Stephen Crane-nekx' ez a fejezetzáró képe részben azért vág úgy mellbe, mert a megelőző szöveg gondosan ügyelt a kopárságra, részben pedig azért, mert megfogalmazása is ugyanolyan földi és mindennapi élőbeszéd, mint az egész regény nyelve. A "ragadt" kifogástalan szó: ereje itt épp abból származik, hogy prózai.

A vers ezzel szemben élő, gyorsan vágtató nyelv, nem törődik azzal, milyen mondattani port rúg fel, csak egyenest a célba bukfencezzék.Nem is kell belevetnünk magunkat Dylan Thomas**/ csodálatosan vakmerő nyelvi zuhatagába, hogy megismerjük lényegét:

"Tavasz van, holdtalan éj a kisvárosban, csillagtalan, s fekete, mint a biblia. Hallgatnak a macskaköves utcák, s a máskor szerelmesektől és nyulacskáktól felvert pupos erdő láthatatlanul vánszorgott lefelé, a kökényfekete, hollőfekete, halászcsónakot himbáló tengerhez."

Csak ennyit kell hallanunk:

x/ Stephen Crane /1871-1900/ amerikai regényíró: főmüve, a Bátorság-vörös jelvénye /The Red Badge of Courage. 189^/ realista ábrázolása a kisember hősiességének. - /A szerk./

xx/ Dylan Thomas /1914-1953/ nagytehetségű angol költő; egyetlen drámai müve az eredetileg rádiójátéknak szánt A ml erdőnk alatt /Under Milk Wood. 1956/, amelyből az idézet valója nálunk is kiadóit mü, amelyen a költő 10 évig dolgozott, lírájának legvonzóbb színeivel, poétikuean s ugyanakkor realisztikusan mutatja be Thomas sztikebb hazájának, egy walesi kisvárosnak egy napját. - /A szerk./- 93 -