Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

előtt. Oda is fordult utitársához és megkérdezte, látott-e már valaha ilyen bűvös éjszakát." /Fielding./

Vagy» "A fiú forgolódott és mosolygott álmában, mintha az imént megnyilvánult szánakozás és részvét sosem ismert szeretet és gyöngédség édes álmába ringatta volna. Ugyanigy néha egy-egy lágy dallam, fodrozódó hullámok a csendes tavon, virágillat vagy egy meghitt szó elhangzása is hirtelen homályos emlékeket kelt az emberben sosem volt élményekről»ezek az emlékek,amelyek úgy oszlanak el,mint a pára, valami rég elmúlt,boldogabb élet sejtelmeiből fakadnak s az ész semmiféle tudatos erőfeszítése nem képes visszaidézni őket." /Dickens./

Állítsuk ezek mellé a képalkotás tempója szempontjából a következő két sort:

"Kilobbantak az éj gyertyái, és bohón Ágaskodik a nap a hegy ködös fokán."

Többnyire úgy gondoljuk, hogy a vers körülményesebben fejezi ki mondanivalónkat. Pedig ez nem igaz. Lendületesebben,gyorsabban nem is fejezhetjük ki magunkat olyankor, ha mondanivalónk bonyolult, s nem szimpla és száraz ténymegállapításról van szó. A próza gyorsabban és tömörebben tudja kifejezni azt,hogy "Odament az ajtóhoz",mint a vers. De már ezt a gondolatot: "Hull fonnyadt életem a sárga lomb közé" - nem mondja el gyorsabban, mint a vers. /írják át a "sárga lomb"-os sort Proust modorában,s mindjárt látni fogják, mire gondolok./

A fenti három prózai passzus - vagy legalább is kettő közülük - kiragadva is szép. De ha a tömörség szigorú mértékével mérünk, meg kell állapítanunk, hogy hatásukat elég körülményes utón érik el.Mivel a próza a tényszerű pontosság szolgálatára alkotott szerszám, megjelenítő erejű képi hatást csak akkor ér el,ha addig rakosgat tényt tény után, mig a távolban fel nem fénylik valami összetett egész. A prózairónak, hogy egy zolai mondást plagizáljunk, "addig- 90