Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

1753 táján, jó húsz évvel a Londoni kereskedő után a drámaírók már jól értettek az uj technikához. Edward Moore'"' azt la tudta, hogyan hal meg a hamiskártyást

"Segits.hugocskám - úgy - emelj fel - nem - mindhiába - Életemnek vége - Ól Csak néhány pillanatot! Amíg kimondom - hogy vérzik miattad a szivem - Még most is, hogy Így haldoklóm, kétségek között s a másvilágtól reszketve, azon gyötrődik a szivem, milyen nyomoru sors jut majd neked. Ég, te oltalmazd őt! - Most megyek - Ó, Irgalom, irgalom!"

Itt egyebek közt már a gondolatjel is hivatalba lép. És a hős még mindig csak szeretné.ha lenne néhány pillanata és elmondhatná húgának, mit érez, de érthetetlen módon e pillanatokat megtagadja tőle a sors. Sosem tudjuk meg, ml minden rejtőzött a szivében.

Hát a tizenkllenoedik század? A tizenkilencedik századra szívesen gondolunk úgy, mint valami fénykorra. Emlékezünk a kis Éva haldoklására és elképzeljük, hogy tobzódott itt a szivszaggató retorika. Tudják, mit mondott a kis Éva, amikor haldoklott? íme az egész jeleneti

/Évát a pamlagon pillantjuk meg. - A pamlag mellett asztal áll, azon lámpa. A fény Éva nagyon sápadt arcára vetődik. A színpad félhomályban van. - Tamás bátya a pamlag lábánál térdel, Qphelia a felső végénél áll,St. Clare pedig a háttérben. - A jelenet fájdalmas zenével kezdődik. Marle lép be sietve./

MARIE: St. Clare! Rokon! Ó, mi történt?

ST. CLARE: /rekedten/ Csitt! Haldoklik!

MARIS: /Térdre rogy Tamás bátya mellett/ Haldoklik!

x/ Edward Moore /1712-1757/ angol drámaíró, Llllo folytatója, úgynevezett "házi tragédiák" szerzője: az idézett részlet leghíresebb darabjából, A iátékosból /The Gamester. 1753/ való: főszereplőjét, a Tttrtyás Beverleyt a nagy Qarrick játszotta. - /A ezerk./- 68 -