Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

"Hallod-e, Joe Saul, ts, ideges vagy... Neked még uj dolog az, amit itt csinálsz, és ez bizony könnyen az idegekre megy... Láttam már rajtad előre, Joe Saul. Engem nem is lep meg, legfeljebb az, hogy ilyen későn jött rád. Bizony későn. Szeretném tudni, mért éppen most. Hiszen emlékszem, hogy volt, mikor Cathy meghalt. Mikor a feleséged elvesztetted,akkor még erős voltál. Még nem voltál ideges. Aztán nyolo hónapja, hogy Willy, az unokaöcséd elvétette a hálót /a jelenet hősei szimbólikus módon akrobaták/, még akkor sem mondták fel idegeid a szolgálatot. Vietor jó partner, nem? Magad mondtad, hogy az. A nemzedékek hosszú sorában nem ez az első eset, hogy egy Saul elvétette a hálót. Mi van veled, Joe Saul? Valami bizsereg körülötted a levegőben, akárcsak szunyogfelhő rajzanék egy forró éjszakán... Kérdezhetek valamit?... Van valami baj közted és Mordeen között? Pompás lány az, Joe Saul,pompás feleség... Ha rám bíznád magad, enyhítenék ezen a bizsergésen, én fogtam a vállad, amikor rázott a sirás Cathy után. Én vittem ki Willy öcsédet a porondról. Ott álltam melletted akkor is, mikor Mordeennek udvaroltál. Azt hiszem, tudom, mi a bajod, de előbb neked kell kimondanod, Joe Saul... könynyits magadon, Joe Saul. Hadd találjuk meg a mérget, ami megrontja az életed."

Azt hiszem,nincs semmi meglepő abban, ha az olyan ember, akit nem szánunk igazi embernek, nem tud ember módjára beszélni. Az a drámairó, aki alakjait általánosságban képzeli el, úgyszólván kénytelen általánosságokban megnyilatkozni.

De az alapvető baj ott van, hogy a sors iróniájaként éppen az egyetemes érvény hiányzik. Mivel igy soha senki nem beszélt és nem is viselkedett, nehéz elhinnünk, hogy minden ember ilyen lenne.A drámaírónak az az erőfeszítése, hogy minél általánosabb érvényt! mondanivalót közvetítsen, olyan műhöz vezetett, amely alapvetően nem mond semmit.- 40 -