Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

Ezért érzi indokoltnak John Hospers Mondanivaló ée Igazaág a művészetekben /Meaning and Truth in the Arte/ cimU müvében, hogy kijelentse: "Ha továbbra ie használjuk as ’utánzás' kifejezést, miközben egyre inkább eltávolodunk a pontosságtól, ez félrevezeti és veszedelmes." Az utánzás pontosságot jelent; ha valami nem olyan pontos, mint amilyenné tehetnők,az egyre kevésbé mondható utánzásnak, végül pedig már egyáltalán nem is az.

Azt mondhatják, nincs értelme erről a tárgyról tudományos értekezésekbe bonyolódni vagy egy elkopott kifejezés pontos értelmén emésztődni.De annak a föltételezésnek, hogy a pontosságról való lemondás egyben magáról az utánzásról való lemondást is jelenti, nagyonis gyakorlati következményei voltak a színházra nézve. A drámairó, aki torkig van már a magnetofonszalagra felvett beszéddel és a hideg-meleg folyóvízzel, azt hiszi, önmagát és alkotását csak úgy tudja magasabb szintre emelni, ha teljesen lemond mindenről, ami felismerhetően emberi. Nem utánozhatja az emberi világot, mert az utánzás azt jelenti, hogy sivár és mechanikus pontossággal másolja azt; ezért faképnél kell hagynia az emberi világot és ki kell találnia a saját világát. Miután pedig igy döntött, valami olyasmit fog Írni, mint Tennessee Williams Camino Realjax/f- és aztán megsértődik, mert azt látja: hiába igyekezett magasabb színvonalú művészi formát kialakítani, ezzel csak annyit ért el, hogy a szóbanforgó művészi forma csodáló! villámgyorsan elfordultak tőle.

x/ Az 1953-ban irt Oaaino Real eddig valóban egyedül áll Williams munkásságában; mieztérium valamiféle titokzatos végső állomásról, ahol az élet hajótöröttjei, üldözöttek és csavargók, köztük Casanova, a Kaméliás Hölgy, Byron,Don Quijote és Sancho Pansa gyűlnek össze. À vékony cselekmény zsúfolva van homályos irodalmi célzásokkal és allegóriákkal és iránya, mondanivalója alig bogozható ki. - / A

szerk./

29 -