Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

szigorúan vére, elfecséreltük. De a mai drámairó kénytelen fecsérelni az időt. Sem alakjait, sem az eseményeket nem követheti az egyik helyről a másikra anélkül, hogy meg ne álljon tanulmánykápet rajzolni a színhely flórájáról és faunájáról.

Ilyen körülmények közt Shakespeare komoly zavarba jutott volna, Neki az volt a szokása, hogy egy-egy darabjában husz-harmlno színhelyet is bejárjon hőseivel. Ha ő is szükségesnek érezte volna, hogy minden hátteret pontosan visszaadjon, minden átmenetet kicsiszoljon s minden áthaladó statiszta életét és időtöltését szemléltesse, a Lear király első előadása nyilván még ma sem ért volna véget. Kiég sok hírnök van Shakespeare darabjaiban, de azok csak olyankor jelennek meg,ha hirül hoznak valamit. Nincs olyan jelenet, amelyben három-négy hírnököt tanulmány^ihatnánk, amint körben ülnek és várják, mikor szólítja őket Ismét a kötélességi még arról sem kell meggyőződve lennünk, hogy létezik valahol egy várószoba a hírnökök részére. Valószínűleg a hírnökök is esznek, isznak e beszélgetnek egymással; de ezt nem a ml Időnk rovására teszik.

A naturalista és a drámai ritmus összeegyeztetésének problémáját ma úgy oldjuk meg, hogy a drámai ritmust kiiktatjuk vagy legjobb esetben az uralkodó naturalista ritmus finom ellenpontjaként éreztetjük.

Az időt nem akartuk megkurtltani, sem átugrani. Ezért inkább a drámai cselekményt kurtítottuk meg, sőt bizonyos esetekben át is ugrottuk. Ha csak annyi cselekményt engedünk meg, amennyi belefér a nappali szobában töltött egykét órába; ha valamelyik alaknak több mozgás kell,legjobb, ha kimegy a szobából, és kint végzi el. /Majd gondosan beszámolhat róla egy következő felvonás során, hogy mit csinált és mennyi idő alatt./ Nemcsak a darab tempóját, de cselekvésének mértékét is a szoba fizikai kiterjedése és a kandallója párkányán ketyegő óra szabja meg.

19 -