Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

Általában

pompás példányokat nyújt belőlük./ De azt hiszem, ezt a kockázatot vállalnunk kell, két okbél. Egyrészt azért,mert a színház menthetetlenül tovább sorvad, ha nem tesszük. Másrészt rendelkezésre álló adatok alapján mondhatom, hogy kifizetődő dolog vállalni. A színházat ugyanis nem egy kisebbség alapította egy kisebbség számára. Görög, római és középkori indulásakor egyaránt tömeg alapította tömeg számára. Azóta is akkor volt mindig a legjobb erőben, ha a tömeghez a legközelebb állt. Kedvező esély van rá, hogy a tömeggel együtt haladva eljuthatunk a komoly művészethez.

Dj forma híján uj magatartást alakíthatunk ki. Még a jelenleg ismert formákon és a megszokott színházi gyakorlaton belül is megtanulhatjuk, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk arra: ml az, ami a közönséget a színházba bevonzza, mi nyűgözheti le, ha egyszer bejött, s mitől megy haza elégedetten, égő arccal és azzal az őszinte vággyal, hogy hamarosan visszatérjen.

Azt hiszem, egy ideig kísérletezhetnénk a lehetőséggel: vajon, ha igazán igyekszünk tetszeni a közönségnek, nem származik-e ebből nemcsak gazdasági, de esztétikai hasznunk is. De ehhez sziwel-lélekkel kell hozzálátnunk, nem ideges fenntartásókkal: vessük le a régóta hordott szőrcsuhát, és ne gyötörjük lelkiismeretűnket a félelemmel, hogy keritővé válunk. Jó lenne, ha nyugodtan tudnánk bizni a közös ösztönben, amely élvezetet és izgalmat kíván - ha hinnénk abban, hogy ezeknek az ösztönöknek a kielégítése is olyan ut, amelynek révén igazán fontos mondanivalót fejezhetünk ki.

Az az érzésem, hogy ha együttműködnénk az egyetemes közönséggel, egyetemes jelentőségűek lehetőnek drámáink is. Ha - lenézés, harag vagy békés közöny helyett - némi vonzalmat tanúsítanánk a közönség iránt, vonzalmat kaphatnánk mi is viszonzásul. És legnagyobb borzalmunkra - esetleg még meg is gazdagodhatunk.- 114 -