Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

Ezzel egyébként Van Druten is teljes mértékben tisztában van. A drámairó munkában /Playwright In Work/ cimü érdekes Írásában meg is jegyzi: "Minden drámairónak megvan a maga sajátos tempója, s az enyém bizony lassúbb, mint ahogy szeretném."

Hadd beszéljen helyettem most egy kicsit Van Druten: "... Vannak nálam is lassabb Írók. George Kelly egyike a leglassubbaknak. Mikor először látogattam el Amerikába és megnéztem a Daisy Mayme-et. egészen elképedtem, milyen sokáig nem történt benne jóformán semmi...Etalókszem, úgy éreztem, hogy ezt nem birom tovább. Aztán, ahogy haladt előre a darab, a tempó érvényt szerzett önmagának. Az alakok belopták magukat a szivünkbe, mert oly jól megismertük őket s a mü rallentando-rltmusa döntően fontosnak bizonyult a hangulat szempontjából... A komédia valamivel caipósebb, de ugyancsak meglehetősen érzékeny hangnemében némiképp hasonló hangulatot áraszt Paul Osborn elragadó Reggel hétkor cimü müve. Ebben a kelletlen, negyvenéves Homer, menyasszonya, a harminckilencéves Myrtle és a férfi anyja együtt üldögél a hátsó udvarban:

'ügy tetszik nekem ez a hátsó udvar, Mrs. Bolton. Oly hűvösnek érzi az ember. Igazán csodás!*

’Igen, mi is nagyon szeretjük.*

’Ezek a fák, és minden! Fogadjunk, hogy minden idejüket itt kint töltik?’

’Bizony, elég sokat üldögélünk itt.*

’Mindjárt gondoltam. Egyszerűen mennyei.Nem is tudom, láttam-e életemben ilyen szép hátsó udvart.*

’Bizony, nagyon hozzánk nőtt.*

’Azt meghiszem. Egyszerre ápolt és vadregényes. Mintha erdőben ülnénk.’

x/ George Kelly /sz. 1890/ amerikai színész, színházi vállalkozó és drámairó. 1925-ben Craig felesége /Craig’s Wife/ cimü müvéért Pulitzer-dijat kap.Van Druten által említett Daisy Mayme oimü drámáját 1926-ban irta. - /A szerk./- 10 -