Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

Általában

lesebb körben a színházi konvenciókat 5 és színpadi vitalitásának feltétlenül ez az egyik forrása. Ez a műfaj szenvedélyesen és mohón akar tetszeni a közönségnek és ugyanilyen mohón akarja felkutatni a színháznak, mint színháznak a titkait - két olyan dolog, sünire a komoly dráma már régóta nem is gondol. A musicalek népszerűségét többnyire az általános műveletlenség jelének tekintjűkj meglehet, hogy valójában az alkotó életöröm visszhangja.

Be hát a musical comedy mégiscsak musioal comedy, mi pedig a hagyományos drámáról beszélünk. Vajon - akkor is, ha világosan meghatározott ciklusok közé szorultunk - nem tehetünk semmit alkotó energiáinak felszabadítására?

Kétlem, hogy a választ holmi tudatosan kiagyalt kísérletezésekben találnók meg. Borzalmas szó ez a "kisérletezés". Szorgos drámaírók látomását idézi elém,akik osont— vázazerü színpadokat, gipsz-körhorizontokat és plasztikból készült embereket illesztenek össze. A tudatos kísérlet mindig az épitókockajátékhoz hasonlít. Játék; márpedig a játék szabályai mindig önkényesek. Ham valószínű, hogy sikerülne feltámasztanunk a színházat úgy, hogy újabb kiagyalt szerkezetet kényszerítünk rá; az ilyen szerkezet mindenesetre legalább is elhamarkodott lenne. ?snséges kiáltvánnyal indulna,dombornyomásu papíron, és az egész "uj" színpadi gépezet összeomlásával végződnék.

De ha arra hem lehet is reményünk, hogy színházunk formáját erőszakkal megváltoztassuk, valamin azért változtathatunk; tulajdon gondolkodásmódunkon. Nem kell olyan peckesen járnunk a nagy erényességtől. Lazíthatunk merev igazaágérzetünkön. Nyújtózhatunk egyet, el is moaolyodhatunk, ás megtanulhatjuk, hogy egyszer végre kényelmesen, otthonosan érezzük magunkat.

Szeretném tudni, mikor érezte magát utoljára drámairó otthonoséul a színházban - akár önmaga,akár a közönség társaságéban. Ibsen azt akarta, hogy a közönség haja égnek álljon; de nyilván az ő haja is égnek állt, mikor minden- 107 -