Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

balöklét kirántja a zsebéből éa döngeti vele az asztalt, mint a kalapáccsal./ Igen, igen, igen..."

A vers nem apránként adja ki az erejét. A Jó drámaíró legyen oly őszintén mámoros a száraktól, mint Christopher Fry:

"Drágám,tőled sem változott meg a világ. Ragyogj, ahogy akarsz, nem változik, Szeretlek, s mégsem változik. Veled talán Valameddig eltakarhatom szemem,

De akkor is undorodom a világtól."

Vagy méglnkább: legyen oly őszintén józan a szavakkal szemben, mint Arthur Laurents:1^

"Talán megcsallak, akkor mit teszel?" "megöllek. Ifem. Csak a nőt, és tán téged».♦ Gondolom, meghalok."

"De én akkor is szeretnélek téged."

"Akkor már nem szerethetsz engem eléggé(" "Akkor hát azt hiszem, nem szeretlek eléggé,"

A kétféle szóhasználat között nyilvánvaló a különbség, és bizonyos az is, hogy ha az egyiktől a másikhoz akartuk pártolni, valósággal el kell pusztítanunk szellemi szokásaink teljes készletét és másik készletét osak tagadhatatlan kínnal teremthetünk elő: miért erőltetnők hát az amúgy is agyongyötört drámairót, hogy térjen vissza a vershez? A regényírótól sem kívánja senki komolyan, hogy térjen vissza a verses epikához, bár műfaja onnét eredt. Iliért nem hagyjuk békén a drámairót, hogy éppoly értelmes józansággal rakja össze mondatait, mint a regényíró?

x/ Arthur Laurents /sz. 1918/ amerikai drámairó; több sikeres dráma - a Bátrak otthona /Homs of the Brave. 1945/ s a szövegben is említett A kairuk. korszaka - szerzője, a hires Romeo és Julia-fea'aWal, a West ‘Side Story szövegírója. - /A szerk./- 99