Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)
III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?
a feszültség,úgy tűntek el a valamennyire Is nagyszabású jellemek. A mindennapi életben nincs kétségünk afelől, hogy a mese feszültségére szükség van. Ha egy könyvben nincs feszültség, megunjuk és lecsapjuk. A színházban hátradőlünk, időnként az óránkra pillantunk,reménykedve várjuk a szünetet, és megfogadjuk, hogy máskor eszünkbe sem jut eljönni. Unalmunk azonban nem az elkényeztetett gyereké, aki látványos uj szórakozásért nyügösködik - mint ahogy ezt annyiszor állítjuk. Ugyanúgy nem is az együgyüé, aki nem tud mit kezdeni az elsőrendű áruval. Az életet ismerő felnőtt unalma ez, aki azt tapasztalta, hogy az élet sokkal többrétű, színesebb, bonyolultabb és kevetelőbb, mint az elébe tálalt vánnyadt és passzív ireialmi ügyeskedés. Mindannyian nyakig vagyunk a mesékben: szerelmi történetekben /vajon mit csinál ö, ka féltékennyé teszem?/, apa-fiu történetekben /0 csinálta a tüzet a garázsban,vagy nem?/, karrier- és kudarc-történetekben /merjek-e több fizetést követelni?/. Nincs nap dentés nélkül és egyetlen döntés sincs veszély nélkül. Időnként - túlságosan is gyakran - mindannyian ott találjuk magunkat a tettak küszöbén. Hitkán érzem kristálytiszta módon nyilvánvalónak,hogy melyik útra kell lépnem. Bizonytalan lehetőségek közt kell választanom. Ha azt hiszem, hogy fiam hazudott, meg kell büntetnem. Ha megbüntetem olyasmiért, amit nem tett, ártok a kapcsolatunknak és talán a jellemének is. Ha nem büntetem meg, noha valójában bűnös, feltétlenül ártok a jellemének. A tett elől nem tudok kibújni. Alternativák kost kell választanom, hiszen egy szituáció csapdájába estem, és bármelyiket választom is, annak biztosan lesznek további következményei /újabb szituáoiók/. A végkimerülés küszöbén sem halogathatom a döntést a végtelenségig, hiszen nem egy időtlen selyemgubóban élek. Életem egyre továbbfejlődő mesék kusza halmaza, és bár nem tudhatom előre, 92 -