Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

laki elemelte, megijedt és belódltotta kocsinkba. S meglehet az is, hogy feleségem mind a mai napig nem mondta meg nekem a teljes igazságot.

Akárhogy történt is a dolog, a rendőrséggel kapcsolatban szerzett tapasztalataim már megtanítottak az óvatosságra és a jó honpolgárhoz illő, gyors elhatározások szükségességére. Azonnal felhívtam tehát az órBzobánkat, bejelentettem,hogy olyan értékek birtokába jutottunk, amelyek nem bennünket illetnek meg,és kértem,küldjenek ki értük valakit.Rövidesen egy szerény,igénytelen,roppantul faarcu civilruhás nyomozó állított be, kalappal a kezében.

Persze volt néhány kérdése. Persze a válaszok közben számos tréfás megjegyzést ejtettünk si a fürgeujjú Kerr csal|dról - amely tréfákkal értésére kívántuk adni, hogy tudjuk, gyanúba kerültünk, de vagyunk annyira ártatlan felek, hogy a dolgot tréfára vehessük. A faarc faarc maradt.

Egy idő múlva aztán eltette, a noteszét, összeszedte az ékszert, és egyre virgoncabb rókázások közepette az ajtó felé kísértette magát. Odaérve viszont kitűnt, hogy a detektív nem távozhat, mert valaki időközben ellopta a kalapját.

Van egy négyesztendős fiunk, aki járatos az ilyesmiben - nem tud úgy végigmenni a szobán, hogy tele ne szedje a zsebét, mi pedig teljesen képtelenek vagyunk őt tettenérnl - és húsz perces keresgélés után sikerült meglelnünk a kalapot egy második emeleti szoba szőnyege alatt. Nem tudom, milyen jelentést tett a detektív a fölötteseinek. Jutalmat azonban, mint becsületes megtalálóknak, azóta sem ajánlottak fel nekünk.

Ha szeretem a bohózatot, nyilván az az oka, hogy megtanultam hinni benne.

Rossz szokásunk manapság, hogy a körülmények mindenfajta összejátszását mesterkéltnek tartjuk. Uesterkélt dolog, ha az ember kellemetlen vígjátéki helyzetbe csöppen. Mesterkélt, ha a hőst a fordulatok kínos szövevénye ejti- 90 -