Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

Lehat, hogy Donald Clive Stuartnak igaza volts Shakespeare "kiindulópontja mindig valamilyen mese”, "a mese elmondásáért feláldozta a jellem tanulmányozását'', és "egyetértett volna Arisztotelésszel abban, hogy a dráma legfontosabb eleme a cselekvés, és a jellem csak másodlagos."

De Shakespeare szerencsés volt, mondogatjuk továbbra is, szerencsésebb, mint a legtöbb ember. Jellemábrázoló képessége sértetlen maradt aközben is, hogy hajlandó volt kiszolgálni az olcsó szenvedélyeket. Az 6 eredményei függetlenek a módszerétől.Ha az ember szép finoman kioperálja alakjait a meséiből, akkor jutunk hozzá ahhoz, amit érdemes tanulmányozni. Kert a meseszövésével magával nem sokat érünk.

Annál többre megyünk viszont Moliere-rel. Mert ő aztán jellemvigjátékokat irt -oly mélyen belemerült az egyéni vonások kibogozásába s annyira nem törődött a mesemondással, hogy végül is azzal vádolták, "cselekmény nélküli" darabokat irt.

íme egyik cselekmény nélküli darabja:

Egy bájos fiatal lányt lakat alatt őriznek. Ennek ellenére titkos szerelem szövődik közte és egy idegen ifjú között. Arra kényszeritik, hogy elszánja magát és feleségül menjen egy vén bolondhoz. Az ifjú akaratlanul éppen az álnév alatt rejtőző vén bolondot avatja be szerelmük minden részletébe. A vén bolond úgy tesz, mintha segiteni akarná az ifjút udvarlásában, közben azonban mindent elkövet, hogy keresztülhúzza terveit. A lány továbbra is ötletesen az orránál fogva vezeti a vén bolondot. A fiatalember kísérletet tesz, hogy megszöktesse a lányt, de terve dugába dől. Erre úgy tesz, mintha megölték volna. Az ebből támadt riadalom közepette a két fiatal eltűnik. A fiú, aki még mindig nem tudja, ki valójában a vén bolond, őt kéri meg, hogy rejtse el szerelmét. így a vén bolond megint csak visszakapja a lányt, és már fogalmazza is a házassági- 80 -