Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

Arról, hogy ez ah a feltételek meglegyenek és hogy a logikai sor végére tökéletes legyen a mérleg, Anderson a kővetkező körülmények megteremtésével gondoskodik! a fiút azért vádolják meg homoszezualitással, mert mit sem sejtve elfogadta egy gyanúba került tanár meghívását és meztelenül úszott vele. Ártatlansága oly nagy, hogy még amikor megvádolják, sem tudja, mit jelent ez a vád. Mindeddig diáktársai töhbé-kevéshé normálisnak tartották, néha résztvett kanmurijaikon is, és semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottak annak, hogy az iskolai előadásokon ő kapta a női szerepet. A vádak súlya alatt gyötrődve gyorsan randevút kér a városka rosszlányátólt mikor ez a kísérlet nem sikerül, martaléka lesz újabb félelmeinek.

Mindezek a körülmények egyengetik a fiú útját, hogy szerepe a kulcsjelenetben indokolt legyen. De - amikor Anderson mesterségbeli ügyességének nem sikerül teljesen álomba ringatnia a valószínűség iránti érzékemet - mindegyik ilyen körülmény megválaszolatlan kérdést ébreszt bennem a fiú jellemére nézve. Néhányszor belecsöppent a kollégiumi kanmurikbas hogy lehet az, hogy semmit sem hallott még a homoszexualitásról? Beavatták az iskolai pletykákba! miért nem hallott semmit a tanár furcsa szokásairól? Érzékenylelkü, értelmes, fantáziája van! hogy lehet az, hogy ha éjfélkor meztelen fürdőzésre hívják, ez a leghalványabb aggodalmat sem szólaltatja meg benne? Sieget tud barátai szerelmi életéről ahhoz, hogy odamenjen a telefonhoz és felhívja a városka egyetlen nőjét, aki valószínűleg hajlandó közreműködni a kísérletnél! hogy lehet az, hogy sosem hallott az ilyen kísérleteknél hagyományos sikertelenségről? /Azokban a musicalokban, amelyeknek Bobby Clark a sztárja,1 ez már szakállas tréfa./ És ha egyszer tizenhét éves, felvilágosult és - mint az Író hangoztatja

zBobby Clark /sz.1888/ hires amerikai komikus, vaudevllle-ek, zenés revük és musicalok sztárja. - /A szerk./