Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

nübb, hogy az életben kisiklik kezűnkből, és annál fontosabb, hogy a színház megragadja és formába öntse szádunkra. Ha a múlt legnagyobb drámáiban az alakok kiszúrják a saját szemüket vagy másokét, ölnek vagy megölik őket, fiuk durván nekitámadnak anyjuknak vagy férjek a feleségüknek, ennek nem az az oka, hogy az egykori közönség olcsó izgatószereket kívánt, hanem az, hogy tapasztalatát, tiszta életismeretét akarta bővíteni.

á mai színházművészetnek az az álláspontja, hogy a darab akkor igaz, ha kisszerű és mindennapi. És vannak is csakugyan kis, mindennapi igazságok. De ezek épp azok, amelyeket a mindennapi életből mi magunk is leginkább le tudunk szűrni. Értelműnk meglehetős pontosan lerögzíti őket,amint gyermekeinket hallgatjuk a reggeliző asztalnál, véletlenül ellesünk néhány szót szomszédaink beszélgetéséből a vicinálison, vagy megfigyeljük munkatársainkat a vállalati mulatságon. Néha tévedünk; de nem túl sokat.Az, hogy a színház ezeket a miniatűr igazságokat igazolja, langyos örömet vált ki belőlünk; felismerjük őket, bólintunk rá, mosolygunk. De ez az élmény nem vlllanyoz fel; nem adott hozzá semmi számottevőt Ismereteinkhez. Tartós hálát osak az olyan darab iránt érzünk, amely többet mutat meg nekünk a nagy igazságokból, mint amennyivel mi magunk szembe mertünk nézni. És osak ezek hoznak izgalomba.

A drámaíró - bárcsak tudna róla! - szerencsés ember. A közönség nagyon világosan megmondja, mit vár tőle. Ha csak valamelyest is figyel a közönségre, már ott Jár a népszerűség határán. És miközben népszerűvé válik, egyszerre rádöbben, hogy nyakig merült a legizgalmasabb - és lehetőségeik alapján legmélyebb - témákba, amelyeket a heves mozgásban lévő nagyvilág csak nyújtani tud. Csak az kell, hogy a végsőkig - még ha az a kitartás keserű is - becsületes maradjon.

A mai színházművészetben végtelenül becsületesek vagyunk a Jelentéktelen, triviális dolgok tekintetében éa- *9 -