Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

Bevezetés

Járt 5 színházban - egyszer vagy kétszer. Udvarolt egy lánynak, és nem tudta pontosan, mivel üssék el az est első felét. Vagy vacsorára hívták és asztalbontás után a mulatságot - valahol, akárhol - házon kívül ksllett folytatni, hogy a cselédlány hazamehessen. Vagy a környékről jött be a városba, egyedül érezte magát és Igen erkölcsös természet lévén, megnézett hát egy színdarabot, hogy legyen otthon miről mesélnie.

A mai amerikai színház fŐproblémája a következőt a nézőnek, miután egyszer meglátogatta, esze ágában sincs, hogy még egyszer betegye a lábát. A látogatásnak volt ugyan bizonyos rituális jelentősége, de semmi esetre se ragyogja be emberünk életét, nem ejtette rabul képzeletét, nem kavarta fel lelkét, nem ébresztett benne merőben uj szenvedélyt. Ha életében sosem lát több színdarabot, semmi hiányérzete nem lesz.

Nem hiszem, hogy ez a probléma a gazdasági helyzetben, a versenyben vagy bizonyos szociológiai körülményekben gyökereznék; azt hiszem hogy a baj a mi dráma Írásunk körül van. Nem hiszem, hogy a hibát csillagzatunkban kell keresni; azt hiszem, hogy a hiba a mi színpadunkban van.

Mégis, szakembert és nézőt egyaránt nehéz meggyőzni ennek az állításnak helyességéről. A szakember sokkal szívesebben hiszi azt, hogy a dráma elsőrangú, csak a közönség gyengeelméjű. A közönség pedig, félig elhive saját gyengeelméjűségét, engedelmesen elismeri, hogy a dráma valóban elsőrangú - és messze elkerüli.

Valahányszor arról beszélünk, hogy az amerikai színház népszerűtlen, mindannyian egy ravasz fenntartással élünk. Készséggel elismerjük népszerűtlenségét abban az értelemben, hogy nincs közönsége. De azt már nem vagyunk hajlandók bevallani, hogy azért népszerűtlen, mert a közönség nem szereti.

Márpedig a színház elsorvadásának problémáját nem fogjuk megoldani addig, amíg meg nem birkóztunk a másik- 16