Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

nyi igazságtalanságot kell elkövetnie. Ha Clarence Day aeg akarja menteni lelkét, szilárd kereszténnyé kell lennie.z

á mese iránti ösztönös érdeklődésünk mindjárt felébred, mihelyt nehézséget szimatolunk - keserves döntést, bénító dilemmát, fenyegető és elkerülhetetlen választást. Ha bizonyos módon cselekszem, vajon mi történik aztán?

Drámaíróinknak mindenekelőtt meg kell azabadúlniok attól a babonától, hogy a "mese" pénzhajháaz sarlatánok felelőtlen kitalálása. Legtöbbjük manapság hajlamos rá, hogy a "mesét" és a "tündérmesét" ugyanabba a nagymamaszatyorba gyömöszölje, aztán szatyrostól együtt az egészet limlomként félrehajitsa.

De bizonyos értelemben a legvadabb tündérmese is közelebb jár az Igazsághoz,mint némelyik időtlen és feszültség nélküli darab, amelyet a modern színház "tisztességesnek" tart. á jó tündérmese mindig primitiv és fantasztikus tükre annak, ami a valóságban létezik. Hasznos lehet, ha a tükröt jobban beállítjuk a gyújtópontra» de összetörni sosem célszerű.

á tündérmesében szereplő "ha" olyan "ha",mely éjjelnappal kísért valamennyiünket. És a kérdés: "Mi történik aztán?" - állandóan ott lappang lelkünk mélyén.

z Clarence Day a 15. jegyzetben említett lindaay-Orouae darabnak /ipánkkal éltünk/ főhőse; a darab valóban akörül forog, vajon megkeresztelkedlk-e imádott felesége kedvéért a kedélyes szabadgondolkodó Clarence. Végül, mikor halálos betegnek hitt asszonyáról kiderül, hogy meggyógyul - enged a család óhajának. - /á szerk./