Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

IHLET, TUDÁS, TALÁLÉKONYSÁG

/Készlet fiatal drámaírókkal folytatott beszélgetésből/

Nehéz saját munkánkról beszélnünk, mert nem szoktuk meg, hogy beszéljünk róla. Nagyon ritkán beszélünk egyéni alkotói módszereinkről és még ha beszélünk is, valamit mindig eltitkolunk mások elől. Van az úgy néha, hogy egy érdekes drámaírói fogásra vagy az életnek egy érdekes tányéré bukkan az ember és mindjárt arra gondol: ezt pedig senkinek sem adom oda. Véleményem szerint itt nem "szükkeblüségről" van szó. Természetes,hogy az irót mindig megillette és meg is illeti a jog saját témájához, saját fogásaihoz, leleményeihez. Nem, itt arról van szó, hogy szegényes a művészeti laboratóriumunk. Egy nagy mester bármennyit ad is át a magáéból, mindig gazdag marad, mert minél többet ad, annál több újra tesz szert. Mi, drámairók egyelőre még nem vagyunk ilyen gazdagok. Ismerjük ezt el.

Mintegy öt éve dolgozom színházak számára és azóta színdarabokon kivül jóformáin semmit sem Írok. Az Írók szakosítását alapvetően fontosnak tartom. Sokat kell Írni, és ami a legfontosabb: minden nap dolgozzunk, de az a véleményem, hogy vagy csak a szinház vagy csak a film részére dolgozzék az iró, különösen amióta megszületett a hangosfilm. A nagy drámairók nagyon sokat Írtak, de nem minden munkájuk egyforma. Csodálatos nagy müvek szerzői írtak néha miniatűröket és egyszerű kis dolgokat is.

Az Írói tevékenység fáradhatatlan munkát követel. Az életet tanulmányoznunk kell, az embereket meg kell figyelnünk,meg kell ismernünk érdekeiket, törekvéseiket, ezeknek kell élnünk, meg kell találnunk korunk uj hősének különle- 5 -