Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

micsoda távlat a színésznek! A szavak szótári jelentése szerint Percsihin sajnálja Besszemenovot, de mély, művészi és bölcs értelmükben végtelenül megveti. Ha azonban kimondaná ezt az érzést, a művészi alak ellaposodnék, mert azonnal nyilvánvalóvá lenne a meztelen célzatosság: az oktató célzattal bemutatott leleplező pontos sémája. De lehet-e valami oktatóbb célzatú és leleplezőbb, mint hogy ez a szegény ördög sajnál.... kit?,... Egy tisztelt vakondokot ....

Ha a Kispolgárokat elemezzük, jusson eszünkbe, hogy a színdarab a kilencszázas évek legelején Íródott. És most, félévszázad múltán, színházainkban minden beleerőszakolás és hamisítás nélkül Nyilt bolseviknek játsszák. Ha újabb ötven évig játsszák még, Nyil ugyanúgy bolsevik marad. Ez azt jelenti, hogy Nyil a művész nagy alakjainak sorába tartozik, ha napjaink típusaként él tovább. Ha Nyil szövegét tanulmányozzuk, arra a következtetésre jut az ember, hogy szófukarságában és szavainak világos jelentésében rejlett a maga idejében az alak robbanóanyaga és rejlik a mi időnkben elavulhatatlanságának titka.

Nyil egyébként a jövőről szinte semmit sem mond. ő abból a jövőből, amelyet Gorkij világosan lát, csak két mondatot vet oda, ezek azonban az 1905-ös forradalom előtti idők emberei számára bombarobbanásként hatottak:

"A jogot nem adják, a jogot elveszik"

"A gazda az, aki dolgozik".

Ez a két mondat a maga klasszikus tömörségével pontosan megvilágítja Nyil alakját.' Az egyenes és pontos mondatok klasszikus tökélye abban rejlik, hogy bennük nagy filozófiai, társadalmi fogalmak kristályosodnak az élő szó legmagasabbrendü egyszerűségévé. Ilyen mondatok ritkán hangzanak el, olyankor azonban döbbenetes hatásuk van, gondolatokat ébresztenek, megmaradnak bennünk, gondolkodá- 53 -