Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)
FIATAL DRÁMAÍRÓKRÓL - FIATAL DRÁMAÍRÓKNAK Fiatal drámaírónak általában azt a szerzőt nevezik, aki első Ízben próbálja ki erejét a drámairodalom területén. Amikor Julij Csepurin elvitte a Szovjet Hadsereg Színházába első müvét, A sztálingrádiakat. az első változat még nem volt színdarab a szó szigorúan vett értelmében, a kéziratot azonban olyan újszerűség, frisseség, közvetlenség jellemezte, hogy a színház kötelességének érezte elfogadni a darabot és együttműködni a szerzővel a mii szinrevitelén. Amikor Anatolij Szurov bevitte a Jermolova Színházba első színdarabját, a Távol Sztálingrádtólt. ez a mű ismét egy eredeti uj tehetség feltűnését jelezte. Anatolij Szofronov Egy városban és Moszkvai jellem cimü színdarabjai már induláskor kialakult szakmai tudásról tanúskodtak és Szofronov nem véletlenül került bele "drámaírói ifjúkor" nélkül, egyszeriben a vezető drámaírók élcsapatába. Van azonban negyedik eset is. Amikor egy fiatal szerző színdarabja nem "a gondolat nyomán", ahogy Belinszkij mondja, hanem "képzeletből" Íródik, akkor rendszerint ostoba iparosmunkával van dolgunk, amelyben semmi uj, eredeti nincsen és az egész ismert drámai fogásokra, trükkökre épül fel,nem az életből indul ki, hanem az élet helyébe tolakodó drámai forma követelményeiből. Ilyenkor tótágast áll a mesterségbeli tudás fogalma: előbb jön a mesterség, azaz az adott esetben a különböző fogások és sémák és csak ezután a jellem, azaz az ember és- 30 -