Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
III. A színház és a film néhány konvenciájáról
Ximena mélységesen emberi szerelmének kontrasztja Don Gomez embertelen becsületkomplexumával. Shakespeare drámáiban az emberi érzések valamennyi arculata olyan, egyszerre erőteljes és kifinomult mélységet nyer, hogy sok ember már-már kiagyaltnak bélyegzi őket. Ilyesmiről persze szó sincs, de mégis: az iró zseniális és mélységes naivitása gyakran a legkülönfélébb szellemi színvonalon álló nézőket is megzavarja. Milyen lesz a holnap színháza? Ki tudna, ki merne itt jóslatokat megkockáztatni? Az Atelier megalapításakor a műsorfüzet címlapjára egy teknősbékát rajzoltattam és a következő jelmondatot irtam alá:"Futással sehová sem jutunk..." - amivel ki akartam nyilvánítani, hogy nem óhajtok meghódolni az akkoriban már rendkívül divatos mohó beérkezési vágy csábításának. Egyik este egy néző a saját feje szerint egészítette ki az idézetet és úgy küldte el nekem a műsorfüzetet. E mondathoz: Futással sehova nem jutunk... ezt irta hozzá: "Száguldani kell!" És valóban, ma száguldunk, de hová, merrefelé - senki nem tudja. És ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy a színművészet is száguldanak Sőt: egészében nézve jó puhán bebugyolálta magát legavultabb konvenciói közé. Miközben a festészet, a zene, a regény megtalálta az összhangot korunkkal, a színház alaposan lemaradt. Azt felelik majd, hogy a közönség beéri ezzel, sőt, egész nyilvánvaló módon a legkevésbé újszerű előadásokat részesíti előnyben; hogy a kritika általában irtózik az esztétikai kérdések felvetésétől; s végül, hogy a színházi vállalkozások súlyos anyagi körülményei semmiféle alkotó munkát nem tesznek lehetségessé. Én pedig erre azt felelem, hogy a nagyközönség elég alacsony színvonala, a kritika, az anyagi körülmények ellenére is a színművészeinek joga, szüksége van a további fejlődésre és az ehhez szükséges egyéniségekben, alkotókban korunk egyáltalán nem szűkölködik.A fejlődést nem lehet megállítani. Gyakran kérdezik tőlem, mit is hoz majd magával.De nem épp az eredeti alkotás sajátossága-e, hogy előre nem lehet kiszámítani? XXX- 92 -
