Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

II. TANÁCSOK EGY SZININÖVENDÉK SZÁMÁRA

1. Őszinteség vagy őszlntétlenség

Azt mondod hát,kedves fiam, hogy érzed magadban a "hivatástudatot", azt a bizonyos szózatot, amely hozzám, láthattad, soha nem beszélt közvetlenül, hanem kanyargós ösvényeken át vezetett pályám felé; és ha az ember újra kezdhetné életét, holnap is tiszta szivemből ezt a pályát választanám. Szüleid nyugtalankodnak. A színház az ő szemükben nem valami megbízható, biztos foglalkozás, hanem kockázatos kaland; félnek attól a környezettől, amelyben majd élned kell. Ha véletlenül a húgod is hasonló kívánságot hangoztatna, még jobban megriadnának. Hogy maradhat tisztességes egy fiatal lány a "szinipályán"? Mert hiába ismerik el mesterségünket hivatalosan is, hiába öltött szervezett formát, kapott szakszervezetet, és vált olyan konformistává, ahogy csak kívánni lehet - bizonyos polgári előítéletek még mindig ott lebegnek fölötte. De én, aki - láthattad - nagyon hamar belesodródtam e kalandos élet veszélyei közé, elmondhatom neked, hogy a színházban ugyanannyi erkölcsi tisztasággal, becsülettel és gyakran több valódi nemességgel találkoztam, mint a többi szakmában.

Az igazi veszély nem itt van. Az igazi veszély akkor les rád, ha tehetségedet rosszul használod fel, mintaképeidet és barátaidat rosszul választod meg; ha nem vagy őszinte önmagaddal szemben és nem élsz "belső életet". Első vizsga gyanánt tehát azt ajánlom: kérdezd meg magad, valóban komoly-e ez az "elhivatottság", vajon nem egyszerűen a szinhá- 43 -