Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
Charles Dullin
Cuny, Jean Marais, Jean Marchai, Pierre Valde, Marcel Herrand és társaik. És ennek az egyivü, töretlen művészi munkának egyszerre csak vége szakad - nem véletlen az időpont: 1939. A világháború teljes alkotói erejében találja ugyan Dullint, de bizonytalanságban afelől, hogy az adott körülmények között milyen irányt is adjon színházának. így hát inkább elvonul vidéki házába,majd 1940 végén visszatér Párizsba, de az Atelier-hez már nem talál vissza; átadja egyik legtehetségesebb tanítványának, André Barsacq-nak, aki azóta is irányítja, ő maga pedig valami újat próbál:átmegy a Sarah Bernhardt színházba, amelyet akkor átmenetileg Théâtre de la Citének hívtak,hogy végre nagy színházban dolgozhassák. Itt hozza színre 1943-ban Sartre Legyek cimü drámáját, amelyben Jupiter szerepét játssza; ez a vállalkozás művészileg merész, politikailag bátor, gazdaságilag pedig sikeres volt, de a siker nem bizonyult tartósnak; hat éven át küzködik Dullin ebben a színházban, egyre elkeseredettebb harcot viva az értetlen városi tanáccsal,a színház szubvencionálójával. Dullin színvonalas műsorral, Lope de Vegával, Moliére-rel, Sartre-ral, Salacrou-val szeretne szélesebb közönséget toborozni, a hatóság azonban vékonynak találja a bevételt és kasszadarabokat kér: a Saafiókot,a Szókimondó asszonyságot,sőt,a Neele-j torony-t. De Dullin nem tud kompromisszumot kötni, s noha elméletileg nem ismeri fel a polgári állam által szubvencionált népi színház helyzetből adódó nehézségeit - mint ahogy ezzel a ténnyel később tanítványa, Vilar olyan zseniálisan tud számot vetni -, gyakorlatilag kénytelen levonni a konzekvenciákat s 1947-ben,súlyos passzívával terhelve, megválik a színháztól. Két év turnézás következik,váltakozó sikerrel, s ismét egy "véletlen" - ezúttal tragikus véletlen -, amely történelmi távlatból nézve nem is annyira az: a pályája elején álló Dullin, szegényen, ismeretlenül, kudarcok közepette, de mindig megtalálta a kibontakozást, a megfelelő társakat, mestereket, műveket és lehetőségeket; pályája vé10 -