Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

Charles Dullin

Cuny, Jean Marais, Jean Marchai, Pierre Valde, Marcel Her­rand és társaik. És ennek az egyivü, töretlen művészi munkának egyszer­re csak vége szakad - nem véletlen az időpont: 1939. A vi­lágháború teljes alkotói erejében találja ugyan Dullint, de bizonytalanságban afelől, hogy az adott körülmények között milyen irányt is adjon színházának. így hát inkább elvonul vidéki házába,majd 1940 végén visszatér Párizsba, de az Ate­­lier-hez már nem talál vissza; átadja egyik legtehetségesebb tanítványának, André Barsacq-nak, aki azóta is irányítja, ő maga pedig valami újat próbál:átmegy a Sarah Bernhardt szín­házba, amelyet akkor átmenetileg Théâtre de la Citének hív­tak,hogy végre nagy színházban dolgozhassák. Itt hozza szín­re 1943-ban Sartre Legyek cimü drámáját, amelyben Jupiter szerepét játssza; ez a vállalkozás művészileg merész, poli­tikailag bátor, gazdaságilag pedig sikeres volt, de a siker nem bizonyult tartósnak; hat éven át küzködik Dullin ebben a színházban, egyre elkeseredettebb harcot viva az értetlen városi tanáccsal,a színház szubvencionálójával. Dullin szín­vonalas műsorral, Lope de Vegával, Moliére-rel, Sartre-ral, Salacrou-val szeretne szélesebb közönséget toborozni, a ha­tóság azonban vékonynak találja a bevételt és kasszadarabo­kat kér: a Saafiókot,a Szókimondó asszonyságot,sőt,a Neele-j torony-t. De Dullin nem tud kompromisszumot kötni, s noha elméletileg nem ismeri fel a polgári állam által szub­vencionált népi színház helyzetből adódó nehézségeit - mint ahogy ezzel a ténnyel később tanítványa, Vilar olyan zseniá­lisan tud számot vetni -, gyakorlatilag kénytelen levonni a konzekvenciákat s 1947-ben,súlyos passzívával terhelve, meg­válik a színháztól. Két év turnézás következik,váltakozó si­kerrel, s ismét egy "véletlen" - ezúttal tragikus véletlen -, amely történelmi távlatból nézve nem is annyira az: a pályá­ja elején álló Dullin, szegényen, ismeretlenül, kudarcok kö­zepette, de mindig megtalálta a kibontakozást, a megfelelő társakat, mestereket, műveket és lehetőségeket; pályája vé­10 -

Next

/
Thumbnails
Contents