Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A pantomim stílusa - A PANTOMTMUS JÁTÉKA

ami már elmesélődött és előkészíti azt, ami még elmesélésre vár. A pantomimikus előadás végén a tartás a probléma megoldását tartalmazza. 3« A mozgás stilusa A mozgás téralkotás. Abban a pillanatban születik, amikor a mozdulat képtelen kifejezni a kifejetendőt, amikor a tartás a tul sokáig süritett cselekvés ereje alatt, szétpattan. A mozgás mozdulat és tartás szintézise. Szert nem létezik átmenet mozdulatból vagy tartásból mozgásba; mozdulat és mozgás, illetve tartás és mozgás között csak törés létezik. Szubjektum és objektum A pantomimus, mint minden ember, mindenekelőtt önmagára utalt lény; vagyis szubjektuma és objektuma kezdetben átmegy egymásba. Tanulmányának első objektuma Ő maga, azaz a teste. A szubjektum helyileg meghatározva, függőleges irányban a gerincoszlopon, vizszinte

s irányban a harmonikus testi felosztás pontjában, a köldökben van. Ebből a dinamikus középpontból indulnak ki a pantomimus mozdulatai és erre a pontra érkeznek hozzá kivülről a mozdulatok. "Az embernek két tevékenysége van: a húzás és a tolás. Húzunk önmagunk felé, eltolunk önmagunktól, és ez az önmagunk' a köldök." (Jean Louis Barrault) Két tevékenység létezik tehát: az egyik kivülről befelé irányul, a másik belülről kifelé. Mihelyt a pantomimus konkréten megismerte a testét, különválik az eddig egymásba folyó objektum és szubjektum. Az objektum ekkor a testen kivül van.