Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - Az előadás vége

hallgatnunk: a "könnyű étrend" mesterei azért olyan satnyák, mert tul könnyen veszik a dolgukat. Éppen a könynyedséget nem lehet elég komolyan venni. Vegyétek hát komolyan ezt a fiatal pantomim-művészetet. Tartsátok életben a testtel történő beszéd ősi művészetét, amely nemcsak a római császárok kedvenc szórakozása volt, hanem kiváltságos mutatvány a reneszánsz hercegi udvaraiban is, ünnepelt látványosság a külvárosi szinpadokon, a vásári mutatványos bódékban, a clrkuszmanézsban és a filmvásznon - Harlekin és Pierrot Ősi nyelvét, amelyet még ma is beszél Bip és Chaplin. Tartsátok életben és közben igyekezzetek kritikusan szemlélni, aktivan megismerni, azáltal, hogy nézitek, tanuliátok, és továbbadjátok. Ha tökéletesen akarunk játszani, komolyan kell venni a játékot: ebben rejlik a pantomim jövője.