Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A további fejlődés és a lehetőségek

ket parodizál, a mimikus beszéd emberivé és általánosan érthetővé válik. Jó lenne, ha a modern zenés filmek elég bátrak lennének ahhoz, hogy visszataláljanak a némafilm esztétikai elveihez: nem fáradságosan igazolt mellékes diszitményként, hanem közvetlen stíluselemként kellene felhasználniuk a pantomimikusan stilizált mozdulatokat. Emellett, természetesen, ha meg akarják fogni a mozi közönségtömegét, el kell hagyniuk Decroux mesterséges marionettjét és naivabb formát kell találniuk. A pantomim egész hagyománya rámutat erre a lehetőségre - mai kivételek, mint Jacques Táti vagy Gene Kelly pedig megerősítik a siker kilátásait.