Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A további fejlődés és a lehetőségek

nyitják meg a műsort, ezt követi néhány Bip-szám, régiek és ujak, és végül a mindenkori uj mimodrámák. Eközben bebizonyosodik, ha Marceau sajnálatára is, aki szeretne tovább fejlődni: a legnagyobb hatást még mindig Bip, az uj Pierrot kelti, a megindítóan komikus bohóc, aki maszkja mögé rejti a tökéletes pantomimust. Miért nem lehet a mimodrámának ilyen hatása? Ennek sokféle oka van. Mindenekelőtt a pantomim nem engedi,hogy " iroda lmasitsák" - hiszen elsősorban is forma

. A kísérletnek, amely ennek a formának irodalmi tartalmat ad, kudarcba kell fulladnia. A Ezót nem lehet mozdulattal pótolni. Ahol az a feladat, hogy eszméket fejezzünk ki,gondolati tartalmákat közvetít síink, ott a szó mindig eresebb. Még Marceau legjobb mimodrámaját, A köpeny

t is szavakkal meggyőzőbben lehetne megformálni : Így irodalmi mintakép pantomimikus ábrázolása marad. Ne meséljünk el mozdulatokkal olyan történetet, amely szavakkal sokkal világosabban kifejezhető. A többi ok inkább formai természetű. Valamely csoport (amint azt Decroux bemutatta) kétféleképpen mozoghat: ábrázolhat "kórusszerüen" egy mozdulatot, vagy keretül szolgálhat szólista számára. Az első esetben "egyetlen emberként" mozog, megtöbbszöröz egy mozgást, ezzel felnagyítja a hatást, erőteljesebbé teszi. Jórészt ezen alapszik a csoport hatása A köpenyb

en és Soubeyran néhány pantomimjában, de ez az alapja például a Elvei testvérek komikus hatásának is! A másik esetben a csoport keretbe foglalja a szólistát: A zálogház

ban például ily módon ábrázolják az egyes alakok egymásután a maguk sorsát, miközben a többiek nézik őket. Minthogy a néző szemének koncentrálnia kell, több egyazon időben cselekvő színpadi alak hatása kölcsönösen semlegesíti egymást. A "kórusszerü" mozgás az absztrakt mozgásban találja a maga legerősebb kifejezését: ez csakúgy világossá válik a klasszikus balettben, mint Maurice Béjart-nál. A Théâ-