Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A pantomim jelene

Magyarázat az 1-6. ßz* képekhez (Id. képmellókletet) A Decroux-ról és iskolájáról készült képek közvetítik a legjobban, hogy mit is jelent a "mime pur"t lemondást minden látványosságról, aszkétikus munkát, amelynek célja a test tudatos birtokbavétele. A "mime pur" ezért csaknem meztelenül dolgozik, arckifejezését a maszk mögé rejtve. A jelmez (2. és 6. kép) sem arra szolgál, hogy hangulatot teremtsen, vagyis, hogy önmaga váljék kifejezéssé, sokkal inkább megörökiti a test körvonalait, tiszta forma marad. Csak a test fejez ki. A szerző tanulmányai a következőket kívánják demonstrálni: a decroux-i test-iskola egyes alapelveit:mozgásmódokat (3-a, 3-c), a contra-poids-t (3-d, 5-d), a mime subjectif-et (4-b, 4-d), a mime objectif-et (3-d, 5-c, 5-d), valamint a mozdulatok kánonját, ahogy azt ebben a könyvben (a fogalmak tisztázása végett) alkalmazta: 1. kifejező mozdulatok (4.), 2. lefestő mozdulatok (3-d, 5-c, 5-d), 3. absztrakt (értelem nélküli) mozdulatok (pl. 3/a-c) - természetesen szerepelhetnének itt a balettgyakorlatok mozgásai is!) 4. szimbolikus (konvencionális) mozdulatok (5-a, 5-b); végül a régi és az uj "mimika" hasonlatosságát:amit Engel Mimiká

jának alakjai utánzással érnek el, az a "mime pur" technikájával analitikusan épithető fel - a 4-b képen látható állás a mellkas olőrehajlitásával (megfeszített medencével) és a fej hátrahajtásával áll elö. Minden testállás ugyanilyen módon analizálható és rekonstruálható.