Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Utószó

UTÓSZÓ A könyv ezzel a végéhez ért. Azt jelentené ez. hogy lapjai magukba foglalják a pantomim egész tanulmányát? Korántsem. Először is, tudatosan elhagytam nagyrészét azoknak a gyakorlatoknak, amelyeknek az a feladatuk, hogy a testet hajlékonnyá tegyék. Ezek a lazitó gyakorlatok, amelyeket a földön kell elvégezni, kizárólag a gimnasztika köréhez tartoznak. Ugyanígy nem mentem bele a pantomimus külső fegyelme szempontjából fontos klasszikus táncgyakorlatokba sem. Ez az edzés szakember dolga és más müvekben már leírták. Végül, a Decroux módszerén alapuló "geometrikus pantomim"-gyakorlatok távolról sem teljesek. Itt csak a legfontosabbakat Írtam le. Kivonatos lenne, hogy Decroux egy napon végre megtörje hallgatását és könyvet irjon a munkájáról. Vannak egyéb oktatási módszerek is, amelyek a könyvemben leirt módszert többé vagy kevésbé fedik. Nem próbálkoztam mindezeknek s módszereknek az összefoglalásával, hanem megkíséreltem leírni azt a módszert, amelyet régóta alkalmazok és amelyet én magam a legértelmesebbnek érzek. A pantomim pedagógiája azonban állandóan továbbfejlődik. As általam leirt gyakorlatok nagyrésze az oktatás során fejlődött ki, másokat pantomimikus produkciók során fedeztek fel. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a pantomim művészete még fejlődik, csaknem azt mondanám, még as