Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - A maszk - A pantomim magasiskolája

Az ember harca a szél ellen (harc a szubjektum és az objektum között) Ez a téma. amely Marceau stílusgyakorlata következtében vált ismeretessé (lásd **A járás** c. fejezetet), nem igényel bővebb leirást. Ikarusz mítosza (átalakulás szubjektumból objektummá) Ikarusz figyeli a madarak repülését. Szárnyakat szerkeszt magának, felemelkedik a levegőbe, madárrá lesz, eggyé válik elemével, a levegővel. A naphoz száll. A viasz, amellyel összeillesztette szárnya tollazatát, elolvad. A madár-Ikarusz harcol a nehézségi erő ellen, amely a föld felé ragadja. A madár ismét ember lett, az elem legyőzte az embert. Tűz Ennek az elemnek, amely egyszerre épitő és romboló, mef isztói jellege van. Nem véletlen, hogy a keresztény mitológia a pokol kínjait izzó tüz képével hozza összefüggésbe. A tüz melegít és energiát termel, de el is pusztíthatja a legfontosabb emberi javakat, sőt magát az embert is. A tüz az egyik legélőbb elemt beszélünk táncoló vagy kígyózó tűzről. A vallásos szertartásokban az átalakulás és a megtisztulás eleme. Az ember mágikus képzeteket kapcsol a tűzhöz, a tűznek isteni hatalma van. A tűz felfedezése (progresszív átalakulás szubjektumból objektummá) Az ember megcsiholja a kovakövet és figyeli a kipattanó szikrákat. Eléget egy száraz levelet, a tüz ujjait nyaldossa, az ujjak táncoló lángokká lesznek. A tüz terjed, a lángok megnőnek, az ember tűzzé változik. A tüz rohan, ugrál, elpusztitja a földet. Táplálékától meg-