Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - A maszk - A pantomim magasiskolája

belőle* A végtagok, a fej és a kéz elernyednek, haldokolnak* Ez az elhalás lassan megy végbe. A két láb elgyöngül, mintha fokról fokra veszítene az erejéből. A test lassan térdre csúszik, a láb kinyúlik, a felsőtest oldalra siklik,a test élettelenül hever a földön, ismét halott anyaggá változott. A maszk lehetővé teszi a tanítvány számára, hogy "mindent ledobjon, ami szorongatja, behatoljon a légüres térbe és ebből a légüres térből uj életre keljen és újonnan cselekedjék". (Jean Dorcy) Ettől a pillanattól kezdve játéka már nem lehet mindennapi, fel kell emelkednie a maszk nagyságához. A tanitványnak "a maszk törvényei szerint kell cselekednie, a téma előirta ritmus szerint kell alkotnia és alá kell vetnie magát ennek a ritmusnak, egyértelműen ki kell emelnie a szögeket, korlátoznia kell és megnagyobbítani a mosgást". (Jean Dorcy) A maszk lehetőséget nyújt a pantomimus számára, hogy a legmagasabb fokon absztraháljon (anélkül, hogy elmenne a teljes absztrahálásig), hogy eljusson a különösből az általánoshoz, hogy a mikrokozmoszon (az emberen) keresztül elérje a makrokozmoszt (a világmindenséget)* A maszk, amely, minthogy nincs arca, nem emberi, de a fej formáját megörsi, lehetővé teszi, hogy a pantomimus teljesen azonosuljon az objektumával. A szubjektív azonosulásból kiindulva, amelyet a pantomimus-tanitvény a technikai gyakorlatok és a drámai rögtönzések során megtanult, a maszk megvalósítja az objektiv azonosulást, azáltal, hogy az embert valamely természeti erővel vivott harcában ábrázolja - ő maga válik ezzé a természeti erővé. Azok a témák, amelyekkel a maszkban végzett gyakorlatok folyamán foglalkozunk, feleljenek meg a maszk kifejezésének, legyenek egyetemesek* A maszk nem korlátozódhat a mindennapira, a megszokottra. Akár a görög trage-