Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az atmoszféra

AZ ATMOSZFÉRA A drámai rögtönzés másik ága as atmoszféra kidolgozása. Az atmoszféra az egyénre kivülről nehezedő nyomás, tfeg kell találnunk, hogyan közvetítsük fizikailag ezt a megfoghatatlan valamit, ami - anélkül, hogy tudnók az okát - félelemmel tölt el bennünket, vidámmá vagy szomorúvá tesz, érzékelhetővé kell tennünk a meghatározhatatlant. Olyan érzékelhetővé, mint a macska szőre, amely minden érthető ok nélkül felborzolódik. A tanitvány - ily módon rekonstruálva az atmoszféra anyagát, ily módon visszatérve az állati állapotba - megtanulja a stilizálást, megtalálja az atmoszférának megfelelő formát és megfogható transzponálás utján, konkréttá változtatja a láthatatlant. A pantomimus, aki alkalmazza ezt a Sztanyiszlavszkijtól átvett módszert, melyet Charles Dullin is felhasznált a szinmüvészet oktatásában, megtanulja az atmoszféra érzékelését, hogy aztán azonnal megszabaduljon tőle és ezáltal érzékelhetően átadja a közönségnek. Az atmoszféra befolyásolja az ember természetes állapotát. Ezeknek a rögtönzési gyakorlatoknak tehát a természetes állapotból kell kiindulniuk, és elemeznünk kell azt az átalakulást, amelyet az atmoszféra ezen az állapoton véghezvisz. A zsámolyon ülő tanitvány legyen teljesen nyugodt és zavaró gondolatoktól mentes. Teste és lelke befogadásra kész. Csak ilyen feltételek mellett koncentrálhatja gondolatait a témára, csak igy hatolhat be a téma teljesen bőre pórusaiba. Mindenki érzékelte már életében a vihar atmoszféráját. Már órákkal a vihar előtt a levegő nyomasztó és moz-