Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az öt érzék

szem a poharat, és megpróbálom érzékelni vajon a bor fanyar vagy édes izü-e. Itt sem játszik közben szerepet a mimika. A látás A látás a legfontosabb emberi érzék, amely azonban a rögtönzéseknél is a legnagyobb nehézséget okozza. A tanítvány szeme nyitva van, és látja mindazt, ami a tekintetébe ötlik: a termet, amelyben dolgozik, tanulótársait, saját előtte dolgozó két kezét.És most azt követeljük tőle, hogy mást lásson, mint ezeket a dolgokat, kettős tekintetet kell teremtenie magának, hasonlóan a film "felülblendolásához". Világos, hogy materiálisán nem lehet képzelt tárgyakból objektiv látványt teremteni és az is világos, hogy nem akarunk megpróbálkozni valami hallucinációnák önszuggesztitő utján történő felkeltésével. Sokkal inkább valamilyen, emlékezet segítette, belső elképzelésről van szó. A tanitvány, intenzív koncentrálással, uj látványt hoz létre a teremben. Ez a látvány konkréten nem létezik majd, de a lényege jelen lesz. A tanitvány, hogy elérje a külvilág behatolását az "én"-be, hagyja, hogy ez a látvány belehatoljon. Egyszerű témákkal kezdjük, amelyeknél a színek uralkodnak. Vegyük például a biliárdasztalt, zöld takarójával, és rajta két fehér és egy vörös golyóval.A tanitvány először vegye kezébe a golyókat és érezze alakjukat és súlyukat. Aztán képzelje el színüket és gurítsa el a golyókat az asztalon. Ily módon megkapja a szinek és formák szubjektiv látványát. A következő gyakorlat több érzék összmunkaját követeli: A zsámolyon ülő tanitvány napsugaras tengerpartot szemléi.. Ebben az esetben, jobban, mint valaha, az emlékezetéhez kell folyamodnia és minden érzékét latba kell vetnie. Meg kell jelenítenie a maga számára a kék felület látványát, a lágy szellőt, amely a bőrét simogatja, a sós