Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A pantomim jelene

3. az analógia elve: a külsőleg észlelhető mozgások belső mozgásoknak felelnek meg - a test megfelel a léleknek: "•••amikor az ember az eszméit könnyen és akadály nélkül fejti k±

f járása szabadabb, gyorsabb; amikor a gondolatok sora nehézkes, a járás lassú, akadályozottabb..." 4. a kifejező és lefestő mozgások különbözősége• Ebből látható: a régi mimika tulajdonképpen csak a fiziognómia megfordítása. Egyszerűen leutánozzák, amit másoknál észlelnek, tehát a büszke ember egyenes testtartását, a gyenge ember fáradt összecsuklását. Engel mimikája tudatosan, "tudományosan*

1 alátámasztott "mimesis" - a természet kiokoskodott utánzása, amely utánzás természetesen magában hordozza a komédiázás ős magvát. (Hiszen már Arisztotelész is "mimesis

l

*-ként határozta meg a művészetet.) Decroux ugyanezt a célt,hogy igy mondjuk "nem arisztotelészi" uton éri el. Az ő analitikus módszere is két különböző mozgásfajtát alakit ki: Amit Engel "lefestő" mozgásnak nevez, az Decroux-nál a "mime objectif": tehát elképzelt dolgok felidézése testmozgások utján, Decroux ezt a képességet a "contrepoids", az ellensúly elvére alapozza, A legegyszerűbben ez a hires Kötélhuzó példáján magyarázható meg: ebben a nem létező kötél felidézéséről van szó, oly módon, hogy a törzsnek az a része, amelyre a kötél húzást gyakorol, ellentétes irányban eltolódik. Tehát: ha a kar a test ellenében, jobbról balra huzza a kötelet, akkor a mellkas jobbra tolódik (translation!), ellenszegülve a kötélnek. (A képek ezt egyszerűbben mutatják meg.) Marceau hires stílusgyakorlatai is voltaképpen ugyanezt az elvet demonstrálják. A szélben, vagy a lépcsőn járásnál csak ugy, mint Soubeyran ijjászánál is, a képzeletbeli tárgyak mozgása ilyen módon a saját testben "festődik le". Ez a "contre-poids"-technika is valószínűleg teljesen uj, hi-