Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés

események következteben - aláveti magát a környezet be­folyásainak. Ezek a benyomások, amelyeket az emlékezet lerögzit, a képzelőerő tovább gazdagít és a fantázia eszményit, alakitják ki a személyiséget. À személyiség nem tétlen, a személyiség cselekszik. A cselekvés a személyiség lényegbeli sajátossága. A cse­lekvés egyidejűleg tartalmaz választást és harcot. Az ember választ, vagyis elfogad vagy visszautasít, hasonul vagy elhár it. "Az ember harca nárom sikon megy végbe: az objektiv síkon; a szubjektív sikon; az elképzelt sikön. .linden emberi magatartás magában foglalja ezt a há­rom sikot. 1. Ez a magatartás objektive létezik. Olyan, amilyen - és milyenségét a külső szemlélő észlelni tudja. 2. Az ilyen magatartású ember azonban ezt a magatar­tást érzelmileg észleli és igy ez a valóságos magatar­tástól többé vagy kevésbé különbözhet. 3. Egy szóval, az ember képzelőerővel rendelkezik, és ez átalakítja, sőt néha teljesen meg is változtatja azt, ami objektive és szubjektive létezik. Harca bizo­nyos döntő helyzeteiben, a pánikba esett ember eljut odáig, hogy a valósághoz hozzátegyen egy másik valósá­got, az elképzelt valóságot, amely rendkívüli magatartá­si módokat vált ki belőle; ezeket nevezzük indulatoknak." (Jean-Louis Barrault) Az egyén és a külvilág Az embernek tehát megvan a maga személyisége, a maga "én"­je. Ez az én, a külvilághoz képest,kiszolgáló funk­ciót tölt be. Az ember mint egyén, visszatükrözi ezt a külvilágot, abban az értelemben, hogy a külvilág befo­lyásolja öt, és Ő vagy aláveti magát ennek a befolyásnak vagy elhárítja azt. Két reagálási lehetősége van tehát:

Next

/
Thumbnails
Contents