Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás

vonalak mentén közeledik majd a közönséghez, és Így nő meg, bontakozik ki a néző szemében mind a teste, mind pedig a mozgása* Ezután a megfontolás után, a tanítványnak a középpont irányában össze kell húznia a testét, mintha az atmoszférikus nyomás minden oldalról ránehezedne. Konkréten szólva ez azt jelenti, hogy össze kell nyomnia hátgerince összes csigolyáit, előre kell nyomja a vállát, be kell húznia mellkasát, fejét pedig a válla közé kell húznia. Â kar szorosan a testhez simul, a két láb zárt és enyhén meghajlított, a törzs és a végtagok egy darabból vannak* A közönségre, utja céljára szegzett tekintete a távolba mered; szempillái félig elhunyva, ezáltal a távolság fátyla ül a szemére. A messze távoli, kicsi, önmagára koncentráló pantomimus megkezdheti a távlatban való járást* Leírás: mint minden pantomimikus járás, ez a járás is a test középpontjában kezdődik. A test belsejében fejlődik ki, alig észrevehetőbb, mint a légzés. A ritmus olyan, mint a szivdobogásé; előre nyomja a mellkast, nyomja az egyelőre csak támaszpontul szolgáló lábat. A néző tehát messze távol látja magától ezt az arcnélküli, határozott forma nélküli lényt és érzi ritmusát. A mimus számára mindegyik, a középpontban keletkező lépés egy lépés előre. Minden ritmikus lépésnél nyomás indul a test belsejéből kifelé, ezáltal a közeledéssel egyidejűleg nagyobbodás is bekövetkezik. Helybenjárva, a pantomimus lépésről lépésre közeledik. Egy idő múlva a még mindig zárt láb mozgásra ingerlődlk, a térd tevékennyé válik, a sarok felemelkedik és lesüllyed, a nyak kinyúlik. A járás ritmusa a test középpontjából kisugárzik a végtagokba. Aztán egymás után emelkednek és süllyednek a lábujjhegyek, a két kar oldalt himbálózik és a tekintetet elrejtő fátyol, mint a ködfal eloszlik. A léptek nyújtottak lesznek, a pantomi- -