Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

felesleges az ellensúly működése. Ha a kar erejéből nem futja, latba kell vetni az egész tebtet. 2. Toc - az ero összegyűlik a középpontban, a "B" medence megfordul a saját forgáspontja körül, miközben a tárgy felé forditott csipo felemelkedik; ugyanakkor - azáltal, hogy eltávolodik a tárgytól - meghajlik a "C" felsőtest és a kar kinyúlik. Ezek a cselekvések egyidejüek. 3» A húzás cselekvése: a medence nyomást gyakorol a fal ellenében, a felső test ellenkező irányba huz, a kinyújtott kar huzza a gyűrűt tartó kezet, az "A" passziv erő aláveti magát az aktiv erőnek, A testnek azt a hatást kell keltenie, hogy a gyűrűn függ, pontosan a lehetséges egyensúly határán, A frontális húzás A pantomimus szemben áll a fallal és a fiktív gyűrűvel. 1. A tárgy megragadása: a pantomimus megvizsgálja passziv ellenfele erejét* 2. Toc - erőgyűjtés a középpontban, a felső test hátra húz, a kar kinyúlik. i 3. A húzás cselekvése: a medence nyomást gyakorol előre, a test hátra húz. Közben azonban a felső test nem marad szemben a tárggyal; a váll, miközben a hozzá tartozó kar és kéz tartja a gyürüt, elhúzza oldalra. A befejező állás a test elcsavarása; a test megkíséreli, hogy - a tárgytól a medencén át a vállig haladó - egyenes vonalat alkosson. A kötélhúzás Az elképzelt kötél húzása a pantomim egyik legismertebb stílusgyakorlata. Tegyük fel, hogy a kötél meglehetősen hosszú és hogy a másik vegén suly van vagy ellenállást szembeszegező erő. A két kéz váltakozva megra-