Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A felületek

Leirás: A test egyenes, a kéz derékszöget alkotva a testtel, a lehető legmesszebbre nyúlik jobb felé (vibráló toc), majd újra közeledik hozzá, egyenletes ritmusban. A test elé érve, a kéz ismét ellazul és elveszti funkcióját mint tárgy. Ezzel egyidejűleg az eddig laza és nem létező bal kéz ráhelyeződik az elképzelt felületre és átveszi a másik kéz funkcióját, vagyis a tárgy funkcióját, amelyet a jobbkéz feladott, és folytatja balfelé a futószalag lassú ritmusát. Balszélre érkezve, a bal kéz ellazul és elveszti funkcióját. Ugyanakkor a jobb kéz, a jobb szélen, uj, a futószalagon tovahaladó tárgyat játszik. Ennek a gyakorlatnak a folyamán a pantomimus, szemlátomást, a legkevésbé sem ügyel az előtte elhaladó "kéztárgyakra", mintha azok akaratától függetlenül működnének. A pantomimusnak ahhoz, hogy ezt a gyakorlatot hihetően ábrázolja, meg kell győződnie arról, hogy kezét idegen tárgynak tekinti. A tárgy mozgásának pontos lebonyolítására kell koncentrálnia. Mindezt a mindenekfölött uralkodó belső ritmus tartja fenn, amely nem engedélyez sem sebességcsökkenést, sem sebességgyorsulást. Ebben a pillanatban az egyéni gyakorlatból átlépünk a kollektiv gyakorlatba. Többek alkotta futószalag Három, vagy négy növendék egysorban feláll a fiktiv asztal mögött, amelyen a futószalag halad. Jobbról jön egy "kéz-tárgy" és sorban elhalad mindenki előtt. Ezután második, majd harmadik "kéz-tárgy" szalad tova, egyik a másik után, azonos ritmusban és azonos távolságban, akár valamely, mindig egyformán mozgó futószalag. Konkrétan leírva, ez a gyakorlat a következőképpen bontakozik ki: Négy növendékünk, "A", n

B", "C" és "D" egy sorban áll. A jobbszélen álló "A" jobbkezével létrehozza