Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A felületek

zem felső részének kissé előre kell törekednie, mintha enyhén kövez felületet akarna rajzolni. Ha kezem lefelé siklik,a tenyérnek kell előre nyomulnia. A test természetesen engedelmeskedik mindazoknak a követelményeknek, amelyeket a felület állit a kéz elé. Ha a kéz lefelé siklik a felületen, ennek következtében a karnak és a testnek meg kell hajolnia; ha a kéz oldalvást halad, a kar és a test követi - egészen természetes szabályok ezek, rövidesen már nem is kell Ismételgetni őket. Pantomimus tanítványunk Így kerül kapcsolatba a felületek és sikok idegen világával. Ez a munka mind érdekesebb lesz számára, de mindinkább megfájditja csuklóját és kezét. Ha a kezemet valóságos falra helyezem, természetesen nem áll fenn a felület megőrzésének ez a kényszere. Tótlen anyagának következtében a fal, egészen természetes módon, előírja kezemnek, hogy milyen tartást vegyen fel és a kéz Így passzív marad, nem kell erőfeszítést kifejtenie. Ezzel szemben a pantomimus, a fiktiv fallal együtt, nemcsak a fal felületét, hanem annak passzív erejét is megteremti. A csukló és a kéz.izmai kemény munkát fejtenek ki, ezt a munkát azonban a néző nem vesz; észre, az ő számára a mimus keze erőfeszítés nélkül teremti meg a falat. A pantomimus ebben az esetben is állandó harcot folytat a teste ellen. Ez a belső harc nem észlelhető. Ahogy Etienne Decroux mondja, a pantomimus - a legnagyobb erőfeszítés pillanatában is - megőrzi a "buddhista mosolyt"• A közönség számára látható harc a tárggyal folytatott harc, ez a harc pedig szándékolt és játékos. A valódi harc titok marad; a pantomimusnak és önnön erejének titka. Az elhatárolt felület Vegyünk most egy elhatárolt felületet - alul a padló, felül vízszintes, L

1obbról-balra pedig függőleges met-